Oldal 156 [156]
távollevőket is jelenlevővé teszi, hacsak nem, hogy saját maguknak tanúsítsa vagy
mások számára bizonyítsa kölcsönös szeretetüket. Az őszinte szeretetnek azon¬
ban nincs szüksége tanúbizonyságra, mert csupa szem, egy Lynkeus,?"? és olyan,
hogy még Mómos ítéletét is megveti az emberi szív helyzetét illetően, ? és nem
dicsekszik a köznépnek, mivel a baratok kat’ Enukovpov [Epikuros szerint] ele¬
gendé néz6kézonséget jelentenek egymasnak.?” Ugyhogy az irantam való szere¬
tetednek ezt a szinte már babonásnak nevezhető kifejezését is elengedem neked.
Van rá ugyanis eszközöm," ráadásul mindig kéznél van, amivel a barátságot le¬
mérhetem: Hekatón szerelmi bájitala, amivel akaratod ellenére is rákénysze¬
rithetlek, hogy szeress.2” Ám nem foglak arra buzdítani, hogy fejedelmeidnek
beajánlj, viszont azt sem hagyom, hogy figyelmeztess, patrónusodként az én ve¬
zetőimnek téged ajánljalak be. Ahová csak te bejutást szerzel, én is követlek, ahol
én megragadok, te is ott fogsz kikötni. Mert, ahogy a katonát és a foglyot ugyan¬
az a lánc köti össze, úgy a barátok igazi párosát egyetlen kapocs tartja együtt.
2. Sóvárogva várjuk az általad immár latinul beszélő Plutarchost, én és
ifjú tanítványom is. Cseppet sem kételkedünk abban, hogy tökéletes lesz,
már csak azért is, mert így a régi görögök egyikének megfizetheted a őiöakTpa
[tanítást], minthogy olyan jól megtanultál tőlük görögül, hogy minden ko¬
runkbelit megtaníthatsz rá, és ezt nevezik avtinehapyeiv-nek [a jotétemények
viszonzasanak].?”
Élj boldogul!
V.
Ludovico Odasi barátjának, Angelo Polizianónak
1. Itt érkezik hozzád Plutarchos könyvecskéje, amely, ha bármi szépséget
ígérne inkább, mint jószándékot, bizony elvörösödne, és a szabatos műveltség
műhelyébe csak szégyenlősen lépne be. Ám most vidáman és magabiztosan
közelít, inkább emberségedben, mint bármely saját díszében bizakodva. En¬
nélfogva megérdemli, hogy mint hozzád igyekvő utazót jóindulattal fogadd,
s az iparkodót a legnagyobb szeretetben részesítsd. Mert én azt, amit egyébként
jelentéktelen, csekély értékű és hitvány ajándéknak véltem, mégsem tartottam
méltatlannak arra, hogy rajongásom és tiszteletem zálogaként megtegye ezt
az utat. Bárhogy lesz, és bármit is ér, kérve kérlek, jó szándékkal vedd.
2. Tegnapelőtt levelet kaptam Velencéből Ermolao Barbarótól és Pietro
Contarinitól, mindketten magas rangú, nagyra becsült és tudós férfiak, amely¬
ben arra kértek, hogy ha levelet írnék neked, adjam át jókívánságaikat. Emlék¬
szem, hogy tavaly ősszel, amikor Velencében voltam, velük együtt rólad mint
a legtudósabb emberről beszélgettünk. Ők elmondták, hogy három vagy négy
154