Seite 142 [142]
OCR
kaptam kézhez Milánóból Jacopo Antiguari csodásan tartalmas és tudós levelét," akit egyébként személyesen csak távolról ismertem, de akit mindazonáltal az én Lorenzo de" Medicim gyakran a figyelmembe ajánlott műveltsége, jelleme és bölcsessége okán. Valóban, abban a levélben megtalálod a becsületes természetet, az ókor hangvételének kifejezett mását, a gondos szöveget, amilyen a tiéd, s végül a bármilyen művelt stílusra jellemző minden egyes díszítőelemet. Úgyhogy, ha nem tévedek, joggal lehet őt a véleményezésben a legnagyobb tekintélynek tartani." Ezt azonban ti döntitek el. 2. Hozzám írt leveledet Lorenzo is elolvasta, "? méghozzá nagy érdeklődéssel, és miután a végére ért, választékos szavakkal dicsérte, úgyhogy jelen lévén én is részese lehettem annak a dicshimnusznak, amelyet szerencsés tolladról zengett. Mert noha ez a férfi mindig is többet tulajdonított nekem, mint amennyit megérdemeltem, mégis úgy tűnt, leveled olvastán, nem is tudom, hogyan, de még nagyobb jóindulattal viseltetett irántam, és attól a naptól fogva valamivel többre tart, mint korábban szokott. Látod tehát, leveled révén mily sokkal tartozom neked, aki által Lorenzo maga is elégedett magával, hogy ennyire tetszem neki? Ezért arra kérlek, hogy amikor a köztársaság ügyeinek intézésében kicsit megpihenhetsz, írj néhanapján Polizianódnak, és gondold azt, hogy nem is levelet, hanem fizetést, egyházi javadalmakat, megtisztelő kinevezéseket, egyszóval az emberi élet minden kényelmét küldöd. Jóllehet, számára?" mindig is egyedül Lorenzo volt ezek szerzője, "! úgy tűnik, mostantól annyival bőségesebben fog adakozni, amenynyivel 6t*” kedvesebbnek talalja a te megitélésed alapjan, aki a szabad mûvészetek legjámborabb szakértője vagy. 3. Giovanni Pico della Mirandola, minden tudomány fénylő csillaga üdvözletét küldi neked, és kérjük, hogy Merulának és Puteolanónak is add át üdvözletünket. Élj boldogul! Firenze, 1489. december 1. 140
