OCR
termekbe illő jámbor párbeszédeket, amaz a lantjára való keserves gyászdalt, ez meg éjszakai tivornyáihoz sikamlós dalocskákat sürget. Ez a marha (nekem, a még nagyobb marhának) saját szerelmeit meséli el, az meg rejtett üzenetet követel, amelyet csak a kedvese ért, s a többiek hiába is találgatják. A tudálékosok alkalmatlankodó fecsegéseiről és a fűzfapoéták faragványairól már nem is beszélek, akik szokás szerint nagyra tartják saját magukat és műveiket, ezeket napról napra kénytelen vagyok lógó orral? végigszenvedni. Mit mondjak a műveletlen tömegről, legyen az vidéki vagy városi, akik engem, mint orránál fogva a bivalyt, az egész városon keresztül vonszolnak saját tennivalóikhoz.?§ Tehát miközben nem merek nemet mondani a szemtelen sürgetőknek, addig arra kényszerülök, hogy a barátaimat gyötörjem, és (ami a legbosszantóbb) magának Lorenzo de" Medicinek a nagylelkűségével is visszaéljek. Így hát annyira nem marad semmi időm az írásra vagy a jegyzetelésre, hogy még a papi feladataimra szánt egy óra is percről percre enyészik el, ami úgy hiszem, aligha megbocsátható. Végül, bár semmit nem csinálok, mégsem vagyok soha tétlen — sőt, miközben mindenkié kényszerülök lenni, nem lehetek sem a magamé, sem senki másé. Ezért ha ezentúl késlekedem vagy elmaradok a hozzád írt válasszal, tudnod kell, hogy szokás szerint sürgős semmiségekkel voltam elfoglalva. 3. Barätom, Lorenzo de’ Medici, mind leveleid alapján, amelyeket a saját megítélésem érdekében mindig felolvasok neki, mind Pico tanúságából, aki téged állandóan magasztal, már annyira megkedvelt téged, hogy már szinte velem vetekszik. Rendkívüli módon örült annak, hogy Ermolaót Rómába, e mindenki szeme előtt levő helyre nevezték ki követnek, már csak a dolog tudományos hozadéka miatt is.§7 Őt annyira sóváran várjuk, hogy várakozásunkkal már szinte felőröltük. Úgyhogy ha majd, miután odaútján vendégül láttuk, s távozni készül tőlünk, már most mondom és kiáltom: , Jaj a férfi tógájának, jaj a szegélyének!"5§ 4. Alexandrosnak 4 lélekről szóló könyvéből azonban, amelyet említesz, egyetlen példányunk sincs itt. Ám nem is gyanítottam, hogy lett volna, amit láthatsz abból a listából is, amelyet Seratico küldött el neked." Sőt, Pico és én kérjük tőled, hogy amikor Velencébe visszatértél (ami a hírek szerint rövidesen bekövetkezik), készíttess elő egy példányt Lorenzo de" Medici másolója számára. Jómagam már tavaly latinra fordítottam ennek az Alexandrosnak néhány igen mélyenszántó filozófiai értekezését. Seratico viszont azt mondja, hogy te is ugyanennek a szerzőnek bizonyos műveit ülteted át éppen. Aztán Grimani önként felajánlotta," hogy ezen a nyáron elküld nekem egy további másolatot, amelyet neked már kölcsönadott. Mindebből arra következtetek, előfordulhat, hogy egészen véletlenül mind a ketten 136