Page 138 [138]
termekbe illő jámbor párbeszédeket, amaz a lantjára való keserves gyászdalt,
ez meg éjszakai tivornyáihoz sikamlós dalocskákat sürget. Ez a marha (nekem,
a még nagyobb marhának) saját szerelmeit meséli el, az meg rejtett üzenetet
követel, amelyet csak a kedvese ért, s a többiek hiába is találgatják. A tudá¬
lékosok alkalmatlankodó fecsegéseiről és a fűzfapoéták faragványairól már
nem is beszélek, akik szokás szerint nagyra tartják saját magukat és művei¬
ket, ezeket napról napra kénytelen vagyok lógó orral? végigszenvedni. Mit
mondjak a műveletlen tömegről, legyen az vidéki vagy városi, akik engem,
mint orránál fogva a bivalyt, az egész városon keresztül vonszolnak saját
tennivalóikhoz.?§ Tehát miközben nem merek nemet mondani a szemtelen
sürgetőknek, addig arra kényszerülök, hogy a barátaimat gyötörjem, és (ami
a legbosszantóbb) magának Lorenzo de" Medicinek a nagylelkűségével is
visszaéljek. Így hát annyira nem marad semmi időm az írásra vagy a jegyze¬
telésre, hogy még a papi feladataimra szánt egy óra is percről percre enyészik
el, ami úgy hiszem, aligha megbocsátható. Végül, bár semmit nem csinálok,
mégsem vagyok soha tétlen — sőt, miközben mindenkié kényszerülök lenni,
nem lehetek sem a magamé, sem senki másé. Ezért ha ezentúl késlekedem
vagy elmaradok a hozzád írt válasszal, tudnod kell, hogy szokás szerint
sürgős semmiségekkel voltam elfoglalva.
3. Barätom, Lorenzo de’ Medici, mind leveleid alapján, amelyeket a saját
megítélésem érdekében mindig felolvasok neki, mind Pico tanúságából, aki
téged állandóan magasztal, már annyira megkedvelt téged, hogy már szinte
velem vetekszik. Rendkívüli módon örült annak, hogy Ermolaót Rómába,
e mindenki szeme előtt levő helyre nevezték ki követnek, már csak a dolog
tudományos hozadéka miatt is.§7 Őt annyira sóváran várjuk, hogy várako¬
zásunkkal már szinte felőröltük. Úgyhogy ha majd, miután odaútján vendé¬
gül láttuk, s távozni készül tőlünk, már most mondom és kiáltom: , Jaj a
férfi tógájának, jaj a szegélyének!"5§
4. Alexandrosnak 4 lélekről szóló könyvéből azonban, amelyet említesz,
egyetlen példányunk sincs itt. Ám nem is gyanítottam, hogy lett volna, amit
láthatsz abból a listából is, amelyet Seratico küldött el neked." Sőt, Pico és
én kérjük tőled, hogy amikor Velencébe visszatértél (ami a hírek szerint
rövidesen bekövetkezik), készíttess elő egy példányt Lorenzo de" Medici
másolója számára. Jómagam már tavaly latinra fordítottam ennek az
Alexandrosnak néhány igen mélyenszántó filozófiai értekezését. Seratico
viszont azt mondja, hogy te is ugyanennek a szerzőnek bizonyos műveit
ülteted át éppen. Aztán Grimani önként felajánlotta," hogy ezen a nyáron
elküld nekem egy további másolatot, amelyet neked már kölcsönadott. Mind¬
ebből arra következtetek, előfordulhat, hogy egészen véletlenül mind a ketten
136