Seite 125 [125]
műveit illetően. Ambrogio Iraversari és Marsilio Ficino Dénes-tanulmánya¬
it követően Donato az első velencei humanista, aki Dénes leveleit (Epistulae)
és az Isten neveiről szóló traktátusát (De divinis nominibus) latinra fordítja.
Az utóbbi sajnos elveszett, a levelek fordítása azonban kéziratban fennmaradt.
Szintén fennmaradt néhány részlet latin fordítása tőle Damaszkuszi János
műveiből, főként a De fide orthodoxa [Az igaz hitről] címűből.
Jelentős a fordítói munkássága. A görögről latinra fordított filozófiai művek
közülazonban csak 1495-ben jelentmeg Aphrodisiai Alexandros De animájából
készített átültetése, Bresciában, Bernardino Misinta nyomdájában, szeptember
13-án. Miként Poliziano 1490. április 22-én Donatóhoz írt leveléből (Epistolae
II, 13) megtudjuk, Poliziano is elkezdte Alexandrosnak egyéb műveit fordí¬
tani, akitől egyébként a Problematát már átültette, de nem adta ki. Azonban
amikor értesült róla, hogy Girolamo már előrehaladt a munkában, előzékenyen
visszalépett. Így Donatóé volt az első latin nyelvű, nyomtatásban is megjelent
Alexandros, amely második kiadását 1502-ben érte meg, Velencében. 1496¬
ban Misinta kiadta még Girolamo fordítását Aranyszájú Jánosnak a korintho¬
sziakhoz írt első levél 11. mondatát tárgyaló homéliájából.
Levelezőtársai között megemlíthetjük a közeli jóbarátokat, Ermolao Barba¬
rót és Giovanni Pico della Mirandolát, valamint Marsilio Ficinót, Polizianót,
Pietro Bemböt, Aldo Manuziöt, Domenico Grimanit &s Marcantonio Sabellicöt.
Kortársai és közvetlen utókora nagyra becsülte tudását: Erasmus, Francesco
Pisani és sokan mások elismerőleg nyilatkoznak kutatói tevékenységéről. Bár
Margaret L. King (Venetian Humanism, 1986, 368) tévesen közli, hogy Erasmus
a Ciceronianusban dicsérte volna ôt, az általa megjelölt helyen ugyanis Poliziano
és Barbaro stílusát helyesli. Giovanni Battista Egnazio De exemplis illustrium
virorum Venetae civitatis I Velence városa híres fiainak példái] című művében,
később Paolo Giovio pedig az E/ogia virorum literis illustrium IKiváló humanis¬
ták dicséretel címűben rajzolja meg igen kedvezően Girolamo arcképét.
Francesco Sansovino 1581-ben kiadott värostörteneteben: Venetia citta
nobilissima et singolare [Velence igen nemes és egyedülällö värosa] mely tiszte¬
lettel beszél róla. Többen neki ajánlották munkájukat, például Gasparino Borro
a Commentum super tractatum spherae mundi [Kommentar a vilag szférdjarol
szóló értekezéshez] című írását, Aldo Manuzio a Dioskuridés- és Nikandros¬
kiadasait, Marcantonio Sabellico helytérténeti mtivét, a De situ Venetae urbist
[Velence varosanak fekvése], Pierio Valeriano pedig Lususát [Jaték]. Raffaele
Regio mások mellett neki ajánlja Dialogus cum Calphurnio de quattuor locis
Quintiliani| Pärbeszed Calphurniöval negy Quintilianus-helyröl] cimü vitaira¬
tat. Ermolao Barbaro, Bernardo Bembo és Aldo Manuzio mellett tehat a ve¬
lencei humanizmus legjobbjai között tartják számon.
123