Page 123 [123]
OCR
Még bresciai kormányzósága idejében, 1496-ban követségbe ment a Luccai Köztársaságba. 1497-től 1499-ig újra a Szentszéknél követ. Majd a Ferrarai Hercegségben képviselte Velencét mint visdomino, ennek idejére vonatkozóan a források hol 1499-et, hol az 1500-as évet említik. 1501-ben ismét I. Miksa német-római császár udvarában szolgálja Velencét követként. Ugyanebben az évben egyike annak a negyvenegy velencei nemesnek, akik az új dózsét megválasztották. Szintén ebben az évben követségbe indul a Francia Királyságba, ahonnan 1502-ben tért haza. 1503 és 1504 között Cremona kormányzója. Az utóbbi évben beválasztják a Tanács Bölcsei közé (Savi del Consigtio). II. Gyula pápa megválasztásakor a gratulációra induló követek közt szerepel, a gratulációra azonban a Cesare Borgia hadjáratai miatt kialakult politikai helyzetben 1505 márciusáig nem került sor. Később ez év során a hat dózsei tanácsos egyike lett. 1506-ban Kréta dózséjává nevezték ki. Ott tartózkodása idején Pietro Contarini számára írt szépirodalmi igényű levelében leírta az 1508. május 28-i, nagy pusztítást okozó krétai földrengést. Hivatala ugyanebben az évben ért véget, és 1509-ben újra csatlakozott a dózse tanácsosaihoz. 1509 áprilisában II. Gyula kiközösítette Velencét, és a Cambrai-i Liga megtámadta a Köztársaságot. Donato tagja volt annak a követségnek, amely a kiközösítés visszavonását kérte a pápától 1510-ben. A feladat teljesítése után Rómában maradt követként, s amikor a Cambrai-i Liga felbomlott, ő javasolta a Szent Liga megalapítását Velence, a Szentszék, Spanyolország és Anglia között, amely aztán 1511. október 5-én alakult meg. Kétségkívül ez volt politikai karrierjének csúcsa, Velencében hősként ünnepelték. Már a nagy esemény idején gyengélkedett, két hét múlva pedig heves lázzal járó betegségben meghalt. Barátai közül néhányan nem zárták ki a mérgezés gyanúját. A Nagytanács járadékot ítélt meg özvegyének és kilenc még életben levő gyermekének. Eletének viszontagságaira az egyiptomi hieroglifákat a bölcsek allegorikus írásaként ertelmezö Pierio Valeriano (1477-1558) utal De litteratorum infelicitate [A tudösok boldogtalansäga] cimü dialögusäban. Giovanni Degli Agostini szerint, amikor egy francia ferfi hirt kapott a haläläröl, megjegyezte röla: „Inkäbb volt tudós, mint államférfi, de mindkét hivatásban nagyszerű eredményeket ért el." Donato latinul és görögül is kiválóan írt. Sajnos számos műve elveszett, saját írásai közül fennmaradtak hivatalos levelei, a különböző követi megbízásai alkalmával királyok, hercegek, pápák számára elmondott beszédei, politikai értekezései és költeményei. Két teológiai értekezést írt a görög orthodox dogmák cáfolataként: az egyiket a krétaiak számára fogalmazta görögül, az Apostoli Szentszék elsőbbsége védelmében, amikor krétai dózse volt, ez az Apologeticus ad Graecos de principatu Romanae sedis [Apologia a g6rögökhöz a római szentszék elsőbbségéről]. Egy másikat pedig a Szentlélek 121
