Oldal 123 [123]
Még bresciai kormányzósága idejében, 1496-ban követségbe ment a Luccai
Köztársaságba. 1497-től 1499-ig újra a Szentszéknél követ. Majd a Ferrarai
Hercegségben képviselte Velencét mint visdomino, ennek idejére vonatkozóan
a források hol 1499-et, hol az 1500-as évet említik. 1501-ben ismét I. Miksa
német-római császár udvarában szolgálja Velencét követként. Ugyanebben az
évben egyike annak a negyvenegy velencei nemesnek, akik az új dózsét meg¬
választották. Szintén ebben az évben követségbe indul a Francia Királyságba,
ahonnan 1502-ben tért haza. 1503 és 1504 között Cremona kormányzója. Az
utóbbi évben beválasztják a Tanács Bölcsei közé (Savi del Consigtio). II. Gyu¬
la pápa megválasztásakor a gratulációra induló követek közt szerepel, a gra¬
tulációra azonban a Cesare Borgia hadjáratai miatt kialakult politikai hely¬
zetben 1505 márciusáig nem került sor. Később ez év során a hat dózsei
tanácsos egyike lett. 1506-ban Kréta dózséjává nevezték ki. Ott tartózkodá¬
sa idején Pietro Contarini számára írt szépirodalmi igényű levelében leírta az
1508. május 28-i, nagy pusztítást okozó krétai földrengést. Hivatala ugyan¬
ebben az évben ért véget, és 1509-ben újra csatlakozott a dózse tanácsosaihoz.
1509 áprilisában II. Gyula kiközösítette Velencét, és a Cambrai-i Liga meg¬
támadta a Köztársaságot. Donato tagja volt annak a követségnek, amely a ki¬
közösítés visszavonását kérte a pápától 1510-ben. A feladat teljesítése után
Rómában maradt követként, s amikor a Cambrai-i Liga felbomlott, ő javasolta
a Szent Liga megalapítását Velence, a Szentszék, Spanyolország és Anglia kö¬
zött, amely aztán 1511. október 5-én alakult meg. Kétségkívül ez volt politikai
karrierjének csúcsa, Velencében hősként ünnepelték. Már a nagy esemény
idején gyengélkedett, két hét múlva pedig heves lázzal járó betegségben meg¬
halt. Barátai közül néhányan nem zárták ki a mérgezés gyanúját. A Nagytanács
járadékot ítélt meg özvegyének és kilenc még életben levő gyermekének. Eleté¬
nek viszontagságaira az egyiptomi hieroglifákat a bölcsek allegorikus írásaként
ertelmezö Pierio Valeriano (1477-1558) utal De litteratorum infelicitate [A tudö¬
sok boldogtalansäga] cimü dialögusäban. Giovanni Degli Agostini szerint,
amikor egy francia ferfi hirt kapott a haläläröl, megjegyezte röla: „Inkäbb volt
tudós, mint államférfi, de mindkét hivatásban nagyszerű eredményeket ért el."
Donato latinul és görögül is kiválóan írt. Sajnos számos műve elveszett,
saját írásai közül fennmaradtak hivatalos levelei, a különböző követi megbí¬
zásai alkalmával királyok, hercegek, pápák számára elmondott beszédei,
politikai értekezései és költeményei. Két teológiai értekezést írt a görög
orthodox dogmák cáfolataként: az egyiket a krétaiak számára fogalmazta
görögül, az Apostoli Szentszék elsőbbsége védelmében, amikor krétai dózse
volt, ez az Apologeticus ad Graecos de principatu Romanae sedis [Apologia a g6¬
rögökhöz a római szentszék elsőbbségéről]. Egy másikat pedig a Szentlélek
121