Girolamo Donato, akinek családnevét Dona és Donati alakban is ismerjük,
két évvel volt fiatalabb Angelo Polizianónál, de csaknem húsz évvel tovább
élt nála: 1456-ban született Velencében és 1511-ben halt meg Rómában."
Apja Antonio di Andrea Donato dalle Rose, anyja Lucia di Bernardo Balbi,
mindketten patrícius családok tagjai, akik különféle kisebb pozíciókban
szolgálták a köztársaságot. Görögül sok más kortársához hasonlóan Teodóros
Gaza latin fordításai alapján tanult meg. Nemesi család sarjaként egész éle¬
tét a Velencei Köztársaság, a Serenissima szolgálatában töltötte. 1479-ben
nősült meg, felesége Maria di Ludovico Gradenigo, esküvői tanúja legjobb
barátja, Ermolao Barbaro volt. Tizenegy gyermeke született, akik közül
kilenc maradt életben; két fia, Agostino és Filippo, Canea püspöke lett. Az
állami szolgálat és a család mellett minden fennmaradó idejét az antik iro¬
dalomnak, a filozófiának és az egyházatyák írásai fordításának szentelte.
Gyermekkorában kezdett latinul és görögül tanulni. Padovában Nicoletto
Verniától tanult peripatetikus filozófiát és teológiát, első doktorátusát a sza¬
bad művészetekben (a filozófiában és a filológiában) szerezte 1476. június
16-án. Ugyanott jogot is tanult 1489-ben, miközben Marco Dandolóval
közösen az egyetem rektori tisztét viselte. A peripatetikus filozófiában vég¬
zett kutatásai és fordítói munkássága a város valaha élt Aristotelés-szakértőinek
egyik legjelesebbjévé avatta. Az 1480—1481-es akadémiai évben tartott be¬
széde a mozdulatlan mozgatóról nagy elismerést vívott ki, Elia del Medigót
pedig arra ösztönözte, hogy megírja Ouaestio de primo motore [Az első moz¬
gaté kérdése] és De efficentia mundi [A világ működése] című értekezéseit.
Állami megbízatásai közül az elsőt huszonhét esztendősen kapta: 1483¬
ban Velence szószólójaként szolgált II. René, Lotaringia hercege udvarában.
A következő évben a Genovai Köztársaságban, 1486-ban a Portugál Király¬
ságban járt el Velence képviseletében. 1488-ban I. Miksa német-római császár
udvarában, 1489—1490-ben a Milánói fejedelemségben, 1491-1492-ben az
Apostoli Szentszéknél volt meghatározott ügyekben Velence követe.
1492-ben megválasztották Ravenna kormányzójává két tisztségben: mint
podesta és capitano del popolo. 1494-1495-ben a k6ztarsasag ügyészeként
(avogadore di Comun) működött. 1495 és 1497 között Brescia kormányzója.
Itt fogadta fel fia nevelőjeként az albán származású tudóst, Marino Becichemót.