Page 102 [102]
csapataikra támaszkodva a barbárok falanxait és azok támadásait és kevély¬
kedését, akik tőlünk hozzájuk álltak át, semmibe is veszem!
2. Csak te, drága Polizianóm, mutasd magad annak, aki mindig is voltál
irányomban, azaz becsületem és jó hírnevem elszánt védelmezőjének! Lo¬
renzo és Piero de Medicit illetően pedig, azaz atyjával együtt a legembersé¬
gesebb fiút, akik versengve rajonganak értem, mivelhogy te voltál , az, ki
királyságom, s a hatalmam és kegyeim mind”,’” a néluk élvezett megbecsü¬
lésed és tekintélyed révén kijartad, kérlek, igyekezz irantam taplalt szerete¬
tüket megőrizni.
Élj boldogul!
VI.
Angelo Poliziano barátjának, Niccolö Leonicenónak
1. Nem is tudom, hogy nagyobb örömöt vagy fájdalmat okoztak-e inkább
nekem azok a jegyzeteid," Niccolö, amelyekben Avicenna"" ostobaságait
cáfolod meg, s az ifjabb orvosokat okítod, hogy a tudatlanság mekkora ködében
bolyonganak. Hiszen szerfelett örvendek, hogy az a férfi hozta nyilvánosságra
azokat a dolgokat, amikben az élet és a jó egészség áll, akit én tehetsége és
tanultsága miatt mindig a legtöbbre tartottam. Másfelől viszont fájlalom az
emberi nem sorsát, mert oly sokáig tűri, hogy e szomorú tudatlanság büntet¬
lenül garázdálkodjon, s néha azoktól veszi (pénzért!) az élet reményét, ahonnan
a legbiztosabban jön a halál. Ki ne látná ugyanis, hogy nagyobb veszély fenye¬
get az orvostól, mint a betegségtől, hogyha egy betegséget egy másik gyanánt
kezelnek, s bizonyos orvosságokat mások helyett adnak be?
2. Ha téged, Niccolo, az a régi kor szült volna, amelyben az érdemek el¬
nyerték jutalmukat, még az istenek jutalmával sem maradtál volna híján,
hacsak nem gondoljuk, hogy egy vagy két embert kiragadni a halálból nagyobb
dolog (amit Asklépios tett), mint egyöntetűen megmenteni az emberiség
egészét (amit te teszel) a halálnak akár az árnyékából is. Ezért kérlek, folytasd
azt az utat, amelyen elindultál, tudniillik, hogy erőfeszítéseid révén egyszer¬
re szerezz magadnak halhatatlan dicsőséget, minden halandónak pedig, akik
eddig betegek voltak, életet és egészséget adj.
3. Ami viszont Pliniusunkra vonatkozó kritikádat illeti, hogy összekever¬
né a kisthost [kio®oc, kiotoc] a borostyannal [ktoodc], ebben én (bár nyíltan
és barátságosan) messze nem értek veled egyet." S nem félek bátran ma¬
gamra vállalni annak a férfiúnak a védelmezését, aki oly dicső érdemeket
szerzett az élet és annak tudománya terén, különösen veled szemben, azaz
a kiváló filozófussal szemben, aki számára semmi nem lehet fontosabb
100