Oldal 100 [100]
OCR
3. Szinte hihetetlen, mennyi önbizalmat és erőt adott gratulációd ahhoz, hogy magam teljesen a filozófiának szenteljem. Folytatni fogom tehát a munkát, különösen, mivel amit mostanáig mutatványként közreadtam, eddig jó fogadtatást kapott, nemcsak az előadásaimon,"" de a nyilvános vitákon is. Pico barátom önt bátorságot belém, úgy hiszem, aki jóllehet már rég nem talál magához méltó ellenfélre a küzdőtéren, nekem azért egyedülálló módon segít törekvéseimben és fáradozásaimban. Amikor ő engem valami olyasmivel buzdit, mint a karystosi'® öklöző Glaukost az apja: , Gondolj az ekére!""" bizisten, mintha földet adna Antaios lába alá!" 4. S bárcsak te is velünk élhetnél, ugyanabban a baráti társaságban! Akkor, azt hinném, a múzsák mind, ha vannak még egyáltalán múzsák bárhol, ide költöznének ligeteikkel és forrásaikkal (hogy ne mondjam sátorfájukkal), és a tudatlanok és barbárok falanxait, amelyek zászlóikat kitűzve szinte az egész földet diadalmasan elfoglalták, könnyedén megfutamíthatnánk Pico és a te vezetéseddel! 5. Lorenzo és Piero de’ Medici, azaz a legemberségesebb atya a legkedvesebb fiával versengve rajonganak érted, s keresik maguknak az alkalmat, hogy irántad való jóindulatuk gazdagabb és teljesebb gyümölcsét valamikor leszüretelhesd. Élj boldogul! V. Niccolöó Leoniceno barátjának, Angelo Polizianónak 1. Amennyire nem fájlalom, ha dicstelen emberek bírálnak, annyira örülök teljes szívemből, ha olyan férfiak becsülnek meg, akiket soha nem lehet eleget dicsérni. Mert bár az előbbiek a gyűlölettől vagy a sárga irigységtől elvakítva mindenkit becsmérelnek, az utóbbiak viszont olykor inkább szeretetükből és jóindulatukból indulnak ki, mint az igazságból, mégis úgy vélem, nagyon is számít, hogy valaki ebből vagy abból az érzésből cselekszik. Hisz ki hinne Ihersitésnek, aki senkit nem kímél, mindenkit csak gyaláz," Nestórral pedig, akinek szájából a méznél is édesebben csordogál a beszéd, ki ne értene egyet?!" Én bizony, még ha tisztában vagyok is jelentéktelenségemmel, mégis beszéded meggyőzőereje és szépsége által rabul ejtve immár úgy vélem, hogy rendelkezem némi elismertséggel és megbecsüléssel. S nem is tudom elképzelni, hogy rólam alkotott ítéletedet ne fogadnák el néhányan, kivéve azokat, akik, mint ékesszóló leveledben írod, már teljesen elbutultak, és nem tudnak leszokni a makkról. Ám legalább azok elfogadják, akik az igazi kutatómunkában lelik örömüket: , Számra kevés" — ez igaz —, , de ha küzdeni kell, mindjük csupa bajnok" Az ő fegyvereikre és segéd98
