Oldal 98 [98]
OCR
életben kellemesebb, mi hasznosabb, mint olyan hihetetlenül barátságos, derék és egyúttal minden területen a legnagyobb tudással rendelkező társakkal élni, mint ti vagytok" De úgy remélem, lesz rá alkalom, hogy immár idősebben a hátralevő éveimet veletek töltsem, nemcsak azért, mert társaságotok oly kedves számomra, hanem azért is, hogy kitaláljuk, miként lehetünk a veszendőfélben levő tudományok és még inkább azon emberek életének segítségére, akiket a tömeg tudatlansága Atöt npoitárrei [Hádésba bocsát lel." 4. Élj boldogul! Ha úgy látod jónak, szólj egy jó szót az érdekemben a nagyszerű Pierónak, akinek még gyermekkorában bemutattál, amikor Firenzében voltam, s aki most már ifjúvá serdült, s ahogy hallom, korával együtt erényekben és méltóságban is gyarapodott. Ferrarából, január 28. IV. Angelo Poliziano baratjdnak, Niccolo Leonicenénak 1. Te nem kaptad az ajándékot, hanem inkább adtad azáltal, hogy méltónak tartottál rá, hogy figyelmesen végigolvasd rövid írásaimat, hacsak nem inkább igazságtalan, hogy Cato a F/oralia ünnepet ülőt figyeli." Azt mondod, rég felhagytál az irodalomtudománnyal. Azt mondom én erre, hogy ha valaki, aki visszavonult, ilyen levelet képes írni, amilyet te a minap küldtél, amelynél ékesebben szóló nem létezik, úgy vélem, nekem is fel kell hagynom vele alkalmasint. Ám valóban így van: a bölcsészettudományoknak, tehát az irodalomtudománynak és a filozófiának nem lehet addig szakértője az ember, amíg csak az egyiket sajátította el, hanem ha már mindkettőt egyszerre bírja. Korunkban pedig te, ha nem is egyedül, de kevesekkel, tehát egy-két tudóssal együtt a legmagasabb szinten képviseled. A többit erről még máshol kifejtem. 2. A napokban láttam Galénosnak azokat a kommentárjait, amelyeket világos és érthető latinra fordítottál. Sejtésem szerint (s úgy vélem, sejtéseim nem csapnak be) nagy hasznára válik majd az utókornak. Századunknak ugyanis még nem merem remélni, mivel a fonák szokások miatt az emberek többsége annyira elbutult, hogy jóllehet már felfedezték a búzát, ők még mindig a makkot igénylik. Számomra olybá tűnnek ők, mint Plutarchosnál az a bizonyos Odysseusszal vitázó Gryllos,'° akit semmilyen &szervvel nem lehet rávenni arra, hogy visszaváltozzon emberré, miután Kirké disznóvá varázsolta. 96
