Oldal 92 [92]
OCR
2. Hogy erre röviden válaszoljak, nincs arra szükség, kedves Polizianóm, hogy köszönetet mondj kiválóságodat illető tanúságtételemért és ítéletemért. Hiszen, ha nem akarok üres fecsegő színében feltűnni, azt teszem, amit tennem kell. Azontúl biztos lehetsz abban, hogy a homlokomra van írva, mit gondolok," s nem hagyja el a számat olyasmi, amit nem gondolok komolyan. Irásaim teljes összhangban vannak gondolataimmal, ami a szívemen, az a számon, s elmém mélyéről őszinte kijelentések törnek elő, túl minden púderes színlelésen. Mindenki, aki egy kicsi kis műveltséggel rendelkezik, felnéz tudós tanultságodra, igen beható ismereteidre. En felnézek rá, és kedvelem is. Így van ez most, és így lesz a jövőben is. Vagyok és leszek dicséreteidnek, ha nem is megfelelő, de legalább jóakaratú hírmondója! Megvetettük nálatok egykor a köztünk levő kölcsönös barátság alapjait, melyet miután azóta írásaink építőköveivel erősítettünk meg, az maradt hátra, hogy ugyanezen kötőanyaggal tető alá hozzuk. Ezt pedig zsinórmérték szerint tesszük, ha leveleink felváltva követik egymást közöttünk, ha nem is naponta, de legalábbis hetente írunk egymásnak. Barátságunk megszilárdításában kétségkívül ezek képviselik a téglákat és a habarcsot. Nyitva áll a barátság ajtaja, s megígérem, hogy gyakori vendége leszek. 3. Elj boldogul, a tudományok dísze, te, s amivel" a polihisztor Picönak tartozol, neki az én nevemben is add meg! Élj boldogul!" 90
