Oldal 88 [88]
OCR
LIBER SECUNDUS - II. KÖNYV Levelezés Filippo Beroaldóval Az idősebb Filippo Beroaldo (1453—1505) bolognai humanista, akinek legnagyobb jelentősége oktatói tevékenységében, számos római auktor korai szövegkiadásában és az itáliai humanizmus eredményeinek Franciaországba való közvetítésében áll." Kortársai számos dicsérettel illették, Giovanni Pico della Mirandola például Beroaldo korai életrajzírói szerint , élő könyvtárnak" nevezte. Erasmus, bár sok helyen kritikával illette, Adagiájának 1533-as kiadásának előszavában bevallotta, hogy műve első, 1500-as szövegébe sok római közmondást Beroaldótól vett át. Miután apját négyévesen elveszítette, anyja gondoskodott Filippo neveltetéséről, aki Francesco Puteolano di Parma kezei alatt hamar jelentős előrehaladást tett a latin és a görög nyelvben. 1472-től nevezték ki a bolognai egyetem retorika- és poétikatanárának. Három év tanítás után Parmába ment, ahol nyomdába adta összefoglaló jegyzeteit Plinius Naturalis historidjanak első könyvéről. Rövid milánói tartózkodás után 1476-ban egy évre Párizsba utazott, hogy Petrarca és Ficino nyomán hirdesse a humanizmust. Ítt is nagy hatást tett tanítványaira, és számos barátot szerzett, akik Franciaországban a humanizmus úttörői lettek; ilyenek például Robert Gaguin és Jean du Pins, később Toulouse püspöke, akivel aztán élete végig szoros levelezésben maradt. Gaguinnel való levelezésében verseket cseréltek, és a szónoklattan dicséretét zengték el, du Pins pedig Beroaldo halála után megírta életrajzát Divae Catharinae Senensis simul et clarissimi viri Philippi Beroaldi Bononiensis vita [Sienai szent Katalin és egyúttal a kiváló férfiú, Filippo Beroaldo élete] címmel, amely Bolognában jelent meg 1505-ben. Párizsi tartózkodása alatt írt egy, a párizsi egyetemet dicsőítő beszédet (Oratio in laudibus Gymnasii Parisiorum), amelyet Louis de Rochechouart-nak, Saintes püspökének ajánlott. Ugyanekkor sajtó alá rendezett egy újabb Sallustius-kiadást, amely egyébként már 1470-ben megjelent Uffich Gering gondozásában. Már 1477-ben visszahívták a bolognai egyetemre, de párizsi tevékenységei és egy újabb milánói tartózkodás miatt csak 1479-ben kezdte újra szülővárosában a tanítást, amit Battista Spagnuoli egy százharminc soros versben ünnepelt meg. Elete végéig itt folytatta az oktatást, és óráival nemzetközi hírnevet szerzett magának, cseh és magyar diákjai is barátjukként tekinthettek rá. 37 Myron Gilmore: Filippo Beroaldo, senior, DBI, Volume 9, Roma, Istituto dell’ Enciclopedia Italiana, 1967, 382-384. https://www.treccani.it/enciclopedia/beroaldo-filipposenior_%28 Dizionario-Biografico%29/ (Letéltés: 2022. november 13.) 86
