Seite 88 [88]
LIBER SECUNDUS - II. KÖNYV
Levelezés Filippo Beroaldóval
Az idősebb Filippo Beroaldo (1453—1505) bolognai humanista, akinek leg¬
nagyobb jelentősége oktatói tevékenységében, számos római auktor korai
szövegkiadásában és az itáliai humanizmus eredményeinek Franciaországba
való közvetítésében áll." Kortársai számos dicsérettel illették, Giovanni Pico
della Mirandola például Beroaldo korai életrajzírói szerint , élő könyvtárnak"
nevezte. Erasmus, bár sok helyen kritikával illette, Adagiájának 1533-as
kiadásának előszavában bevallotta, hogy műve első, 1500-as szövegébe sok
római közmondást Beroaldótól vett át.
Miután apját négyévesen elveszítette, anyja gondoskodott Filippo nevel¬
tetéséről, aki Francesco Puteolano di Parma kezei alatt hamar jelentős elő¬
rehaladást tett a latin és a görög nyelvben. 1472-től nevezték ki a bolognai
egyetem retorika- és poétikatanárának. Három év tanítás után Parmába ment,
ahol nyomdába adta összefoglaló jegyzeteit Plinius Naturalis historidjanak
első könyvéről. Rövid milánói tartózkodás után 1476-ban egy évre Párizsba
utazott, hogy Petrarca és Ficino nyomán hirdesse a humanizmust. Ítt is nagy
hatást tett tanítványaira, és számos barátot szerzett, akik Franciaországban
a humanizmus úttörői lettek; ilyenek például Robert Gaguin és Jean du Pins,
később Toulouse püspöke, akivel aztán élete végig szoros levelezésben maradt.
Gaguinnel való levelezésében verseket cseréltek, és a szónoklattan dicséretét
zengték el, du Pins pedig Beroaldo halála után megírta életrajzát Divae
Catharinae Senensis simul et clarissimi viri Philippi Beroaldi Bononiensis vita
[Sienai szent Katalin és egyúttal a kiváló férfiú, Filippo Beroaldo élete]
címmel, amely Bolognában jelent meg 1505-ben. Párizsi tartózkodása alatt
írt egy, a párizsi egyetemet dicsőítő beszédet (Oratio in laudibus Gymnasii
Parisiorum), amelyet Louis de Rochechouart-nak, Saintes püspökének aján¬
lott. Ugyanekkor sajtó alá rendezett egy újabb Sallustius-kiadást, amely
egyébként már 1470-ben megjelent Uffich Gering gondozásában.
Már 1477-ben visszahívták a bolognai egyetemre, de párizsi tevékenységei
és egy újabb milánói tartózkodás miatt csak 1479-ben kezdte újra szülőváros¬
ában a tanítást, amit Battista Spagnuoli egy százharminc soros versben ünne¬
pelt meg. Elete végéig itt folytatta az oktatást, és óráival nemzetközi hírnevet
szerzett magának, cseh és magyar diákjai is barátjukként tekinthettek rá.
37 Myron Gilmore: Filippo Beroaldo, senior, DBI, Volume 9, Roma, Istituto dell’ Enciclo¬
pedia Italiana, 1967, 382-384. https://www.treccani.it/enciclopedia/beroaldo-filippo¬
senior_%28 Dizionario-Biografico%29/ (Letéltés: 2022. november 13.)
86