Seite 82 [82]
teszi, hiszen elcsalja a kettőóshangzóból az egyiket, amitől nem retten el a
Pliadum kifejezésben sem. Végezetül azt kérdezed, ugyanebben a témában,
hogy miért irom ezt is igy: Boeotia. Erre azonban én is visszakérdezhetnék,
hogy te pedig miért így írod inkább: Boezia. Tudniillik agörög magánhangzók
latinra adaptálása nélkül, amit vagy a hagyomány őrzött meg, vagy a józan
meggondolás sugall, vagy egy tekintély jóváhagyott. Hacsak nem esetleg a
tudatlan tömeget tartjuk szem előtt, amelyet a művelt körökben (s téged
mindig is ezek fejedelmének tartottalak) egyáltalán nem kell figyelembe
venni. Vedd még hozzá, hogy e kifejezés általam javasolt írásmódját, ahogyan
először a görögből a latinba átkerült, hamisítatlanul megőrzik azon kéziratok
[előfordulásai], amelyeket a mai napig réginek és megbízhatónak vélünk.
7. Nos, ennyi volt a tarsolyomban, amit védelmemre elmondhattam. Ab¬
ban az esetben azonban, ha te, korunk legnevezetesebb tudósa másként látod,
többé nem bízom magamban, hanem teljesen a szkeptikusok" " martalékává
válok. A továbbiakban pedig egyáltalán semmiről nem állítom, sem nem
tagadom, hogy úgy van, ahogy érzékeim, sőt belátásom számára nyilvánva¬
ló. Mindazonáltal szeretném hallani, a többiről mit gondolsz, s napról nap¬
ra annál hálásabb leszek neked, minél gyakrabban vagy minél nyíltabban,
vagy végül minél szigorúbban szabadítasz meg tévedéseimtől.
Elj boldogul!
XXI.
Battista Guarino barátjának, Angelo Polizianónak
1. Rendkívüli örömmel tölt el, hogy kedves barátom, Pico közvetítése révén,
aki inkább Pallas, mint Mars kegyeltje, ez a jó kis lehetőség adódott, hogy
leveleinkben némi eszmecserét folytassunk közös tanulmányainkról. Azt
remélem ugyanis, hogy így tudományos munkásságod iránti rajongásom
fellobbantja a köztünk levő barátságot. Azon pedig, hogy annyira tétovázva
és félénken írtam Picónak magának Miscellaneád ragyogó könyvéről, sem¬
miképpen sem szabad csodálkoznod. Korunk közfelfogása olyan, hogy ha
valaki nyíltan kimondja, amit gondol, olybá tűnik, mintha harci riadót fújna.
Bennem, drága Angelóm, amennyire nincs meg a tintahal nedve, "" annyira
megvan a tiszta és makulátlan egyszerűség."? Minden egyes művelt főt
szeretek és tisztelek, s az újakat, nem tudom, miért, még jobban csodálom,
mint a régieket. Különösen, mivel aggaszt," hogy korunkban a könyvek
fogyatkozása, bizonyos szokások feledésbe merülése, és az, hogy sok dolog
kiment a divatból, küzdelmesen nehézzé teszi az előrejutást. Ezért bocsásd
meg nekem, ha mások alapján ítéltem meg természetedet. Mindazonáltal,
80