Oldal 78 [78]
OCR
4. Élj boldogul, a szabad művészetek dísze, te, engem pedig tarts meg szeretetedben! Ferrara, 1489. december 5. XX. Angelo Poliziano barátjának, Battista Guarinónak 1. Giovanni Pico della Mirandola, e dicséretekkel bőven elhalmozott herceg" a minap megmutatta nekem a hozzá írt leveledet. Ebben, jóllehet nagyra tartasz engem a nemrégiben kiadott Misce/laneám [Vegyes műveim] miatt, másrészt viszont egy különálló lapon feljegyeztél néhány sort, melyekben pontatlanságaimat kéred számon. Ám ezt utólag, s oly habozva, oly félénken tetted, mintha legalábbis attól félnél, hogy úgy vélem, súlyosan megsértesz engem, ha valahol ellentmondasz nekem te, aki nemcsak kiváló tudós, de kiváló ember is vagy. 2. Én tehát, ámbár nem titkolhatom, hogy dicséreted nagyon jólesett, ahogy az rendjén is való, mégis az oka, hogy különös örömmel fogadom, elsősorban az, hogy kedves szavaidnak elég hitelt adott a társukul szegődő őszinte kritika, hogy ne mondjam, feddés. Mert ne cáfoljak én lelkesebben, mint ahogyan elviselem, hogy cáfolnak, és a vélemények csapdáitól, mint a lélek legtőbb betegségeitől, sokkal inkább óvakodjak, mint hogy másokat megszabadítsak tőlük. A te ítéletednek azonban egészen olyannak kell lennie számomra, mint a próbakő. Hiszen ahogyan azáltal meg lehet különböztetni a tiszta aranyat a hamistól, úgy nálam a te megítélésed alapján, úgy tűnik, könnyű szétválasztani az igazat a hamistól. És nem annyira jellemző rám az, hogy el lennék telve tudományos eredményeimtől, mint az, hogy a kétes helyeket meg szoktam vitatni, úgyhogy jobban örülök annak, ha fény derül az igazságra, mint ha győzedelmeskednék. S bár jóllehet nem kaptam erre felkérést tőled, aki oly nagy tekintéllyel bírsz, mégis rendkívüli kedvességedre számítva kérlek, jóindulattal hallgasd meg, mit válaszoltam ezekre. 3. Azt mondod, nem helyesled, hogy az imolare első szótagját, s úgyszintén a matutinus két első szótagját röviden ejtem. Habár igen faragatlan vagyok, mégsem vagyok annyira érzéketlen, főként a verselésben, hogy az időmértékben a hosszúságot ne halljam. Azonban elismerem, hogy amikor igen régi költeményeket kellett szinte szóról szóra lefordítanom görögből," én bizony, ahogyan lekövettem a szóválasztásban a régies alakokat, úgy utánoztam az újításokat — mint reméltem — a versmértékbe jobban illő hosszúságban is. 76
