Page 70 [70]
XVII.
Pomponio Leto Angelo Polizianônak"”
1. Az idő már úgy kívánja, Itália híres kiválósága, hogy visszaküldd Lucretius
könyveit, hogy feddhetetlen férfiú módjára megtartsd ígéretedet. Petreiónak add
át 22 hogy a Városba hozza! Ő nagyon megbízható, és társaságunk többi tagjával
együtt szereti, tiszteli és nagyra becsüli nevedet és híredet. Hiszen akinek csak
tiszta az ítélőképessége, 5 az örvendezve köszöntheti szäzadunkat, hogy olyan
férfiakat szült, amilyeneket magukénak mondani őseink a legnagyobb dicsőség¬
nek tartottak volna. Dolga végeztével Firenzébe megy, hogy téged gyakran
láthasson, és szövegjavításaidról le se vegye a szemét. Bárcsak én is ezt tehetném!
Amikor égre törő tehetségedről gondolkodom, nem is értem, hogy csapatom
miért nem repül hozzád, hogy úgy mondjam, csókák és seregélyek módjára.
2. Elolvastam művedet, amelyben egyedülálló műveltséged révén úgy
tűnik, mintegy feltámasztod poraiból az antikvitást. Ám most visszafogom
magam. Nincs szükséged arra, hogy magasztaljalak: elég híres vagy a saját
erőfeszítéseid révén. Csakugyan, ahányszor csak valami nagyszerű dolgot
kell értelmezni, egyedül te, Poliziano, találod meg a megoldást. En már
kifejtettem, mit gondolok éleslátó elmédről egy meglehetősen hosszú levélben,
ámbár mi lehetne túl hosszú e tárgyban?" Gondolom, azért nem küldted
még vissza Lucretius tankölteményét, mert lefoglaltak különféle tudományos
feladataid. Esedezve kérlek: érd el, hogy Quirinusukhoz visszaterhessenek!!?
3. Van nálam néhány igen régi felirat, amelyeket ha meglátsz, teljesen el¬
ámulsz. Ezeket jóllehet a minap fedezték fel és ásták ki, már szerepelnek
megfigyeléseid között. Ebből is rá kell jönnöm, hogy van benned valami isteni,
úgyhogy lelked szikrája valóban az égből származik. Az istenek tartsanak meg!
4. Szólj egy jó szót érdekemben a Medicieknél, az irodalomtudomány
patrónusainál, apánál és fiainál egyaránt. Aztán add át szívélyes üdvözletemet
Démétriosnak.'”°
Élj boldogul!
Róma, május 28.
68