Page 66 [66]
XVI.
Angelo Poliziano Pomponio Letönak
1. Nagyon hálás vagyok neked azért a levélért, amelyet a minap kaptam meg,
Pomponio barátom, mert úgy vélem, az örökkévalósággal ajándékoztál meg
vele engem!" De a hat hónapos naptárért is rendkívül hálás vagyok, és azért
a tábláért, amely, mint mondod, a marsus háború idején készült. Ha ez
ugyanaz, mint amit Rómában jártamkor olvastam, attól tartok, nem elég hű
a másolat, tudniillik Aimilius és nem Aemilius szerepelt a kőtáblán — hisz
ugyanezt a kettőshangzót olvastam a Pantheon kupoláján is."
2. Hogy pedig a költők kevéssé érthető szakaszaival kapcsolatban (ha az
istenek is úgy akarják) tőlem kérsz tanácsot te, az egész irodalom nagy tu¬
dású szakértője, nos hát, szeretetből nekem tulajdonítod azt, amivel valójában
neked tartozunk. Tudom, mennyi mindennel tartozom neked, milyen sokat
segítesz, mily terheket vállalsz magadra." Elmondom mégis, mit gondolok,
hogy ha esetleg nem is oldom meg végérvényesen a problémát, azért igyeke¬
zetemet és jó szándékomat bizonyítsam számodra.
3. Tehát a verssorok, melyekről jogosan feltételezed, hogy hibásak, a kö¬
vetkezőek:
Indigena aeterni rupem lovis, hinc tibi Mavors,
dant virides post terga lacus, ubi deside mitra
foeta legat, partuque virum fovet ipsa soluto.
Ezeket véleményem szerint így kellene olvasni:
Inde Genetaei rupem lovis, hinc Tibarenum
dant virides post terga lacus, ubi deside’” mitra
foeta ligat, partuque virum fovet ipsa soluto."’
[Majd a Genétai'™ Iuppiter ormat, és tibarének
zöldellő tavait hagyják oda, hol henye kendőt
köt férjére a kismama, s őt gondozza, ha szült már.]
Hogy az értelme ez legyen: , a chalybes nép utän a Genétéi lupiter hegyfokät
hagyják a hátuk mögött", azaz továbbhajóznak. Azután ,a zibarének zöldel¬
lő tavait" — zöldellő tudniillik, mert nyájakban bővelkednek, s ezért legelők¬
ben is. Ezeknek a ziSaréneknek tudniillik az a szokása, hogy a szülő nők a
szülés után férjüket fektetik fejkendősen az ágyba, s ápolják és gondozzák
őket a gyermekágyas időszak alatt. Ezt Apollóniostól vette át, igen tömören,
akinek a második könyvében olvashatóak ezek a sorok:
64