Oldal 60 [60]
OCR
vagyonod bőséges, és magas tisztségeket töltöttél be, szinte minden tudományágban élen jársz, s jóllehet a legtöbben közülünk alacsony sorból származnak, a bölcsészettudomány tanárait és kutatóit úgy felkarolod és kedveled, hogy mindannyiunkat teljesen egyenrangúként kezelsz. A századnak azért, mert olyasmivel dicsekedhet, aminek révén bátran kiállhat az elmúlt és a jövendő századok elé. Tudniillik mivel a szerencse, ami korábban vak volt, úgy tűnik, visszanyerte látását, midőn azt az embert kívánja megtiszteltetésekkel elhalmozni, akiben szinte minden erény teljes harmóniája csendül fel. 3. Ezért te, aki híresebb, és úgy vélem, boldogabb is vagy erényeid miatt, mint erényeid jutalma miatt, mégis a következővel tartozol mind az időknek, mind a tudománynak: ne hanyagold el szerencsédet, és ne hagyd cserben imáinkat, hanem vállald fel, ? add át magad ennek a kegynek, amennyire csak tudod! Nem rút nagyravágyásból, ami nem illik a filozófushoz, hanem inkább azon tudományok érdekében, amelyek téged a derék emberek számára kedvessé, szinte mindenki számára pedig csodálatra méltóvá tettek. Ami engem illet, amikor más lehetőségem nem adódik ügyeid előmozdítására, arról minden körülmények között kezeskedem, hogy nem fogok elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hogy híredet gyarapítsam, vagy mások jóindulatát felébresszem és növeljem irányodban. Élj boldogul!? XIV. Ermolao Barbaro barátjának, Angelo Polizianónak"" 1. Hogy ügyeim szerencsés alakulása mérhetetlen"! örömöt okozott számodra, sem rendkívüli, sem meglepetés nem volt számomra, sejtettem, hogy így lesz. Tudom, mekkora odaadással és elszántsággal vállaltad fel ezt akemény és kivihetetlen feladatot, hogy hírnevemet öregbítsd, milyen kitartó, állhatatos és elkötelezett voltál ebben, mennyire a szívügyednek tekintetted ügyeim előmozdítását. Így egyáltalán nem csodálkoztam, hogy úgy vélted, a te ügyeidet vitték előre, amikor az enyéimről gondoskodtak. Hálás vagyok neked, és mindig is az leszek, nemcsak mint barátomnak és jóakarómnak, hanem mint Polizianónak, azaz mint a legtudósabb főnek. Mert nagyobb dolog, ha Poliziano dicséri az embert, mint ha a barátja. A barát tanúsága és ítélete téves lehet, Polizianóé még akkor sem téves, ha kedvel. 2. Lorenzónak, aki nem kevésbé az én fejedelmem, mint a tiéd, napról napra többel tartozom. Ő maga erre a tanú. Nagy a veszélye annak, hogy irányomban szerzett érdemei tömegében hálátlannak és , barbárnak" tűnök fel. Élj boldogul!92 58
