OCR
3. 5 te sem henyéltél, s az alkalmakat mindig megragadva magasztaltál és dicsértél engem, talán számomra túlzottan is, úgyhogy a levelek e hallgatásából gyönyörűen kiváltottad magadat rólam szóló gyakori fejtegetéseiddel. Barátságunkat tehát nem holmi hízelgő szavakkal s hitvány és ízetlen bólogatással ápoljuk, ami bármely kiváló férfi, de hozzáteszem, még a közönséges emberek számára is gyanús lenne. Mindazonáltal sziklaszilárdan kiállunk egymásért, legyen szó bármilyen helyzetről, tanulmányról vagy szolgálatról. Ugy hiszem, te sem kívánod, és magam is borzadok a jóindulat látványos és közönséges fitogtatásától, ami inkább tettetésnek és alakoskodásnak tekinthető. A jó bornak, mint mondják, nem kell cégér." Mi tehát ne törődjünk a látszattal, és hagyjuk az üres fecsegést (ahogy az tudós főkhöz illik), s fedjük fel barátságunk igazi arcát, mint mondják. 4. Egyébként, hogy végre kibökjem, miért is fogtam neki, hogy megírjam neked ezt a levelet: amikor a firenzei Francesco Gaddi," aki nemrég követségben nálatok járt, s aki mindkettőnk közeli jöbarätja, Lorenzo de’ Medicivel folytatott megbeszélése során futólag megemlítette, hogy szükséged lenne egy javitott Dioskuridés-kotetre,” ha esetleg van nálunk, Lorenzo, aki mindig igyekszik kedvedben járni, szokása szerint rögtön és határozottan megparancsolta nekem, hogy minél előbb vegyem kezembe az ügyet, s intézkedjem azon nyomban. Itt van tehát számodra a könyv, kedves Barbaróm, ha nem tévedek, eléggé javítva, az viszont biztos, hogy régi. Ha végeztél vele, kérlek, küldd vissza, nem annyira épen és sértetlenül (hisz mindig vigyázol a könyvekre), hanem nagy tudású kezed jegyzeteivel tele, ami munkád révén további értéket és tekintélyt adna a kötetnek. Élj boldogul! XII. Ermolao Barbaro barátjának, Angelo Polizianónak 1. Ha még az élettelen és érzéketlen dolgok között is léteznek rokonszenvek és összeférhetetlenségek, nem máshonnan, mint az égtől, ahonnan a vak szerelmeket eredeztetjük, és amit a görögök AvamıoAöynta-nak [megmagyarázhatatlannak] mondanak, miért ne érezhetné ezt az erőt az ember is? A különbség azonban az, hogy azok az értelemmel nem bíró és néma dolgok mindig a saját természetük szerint, egyedül az ég jóvoltából állnak ellenséges vagy barátságos viszonyban egymással, ?? az embert viszont többnyire szokásai és ítéletei kötik egy másik emberhez, nem gyengébb kötelékkel, mint amivel a csillagoknak ez a kisugárzása forrasztja össze őket." Ilyesféle az a szeretet, amely minket egymással szorosan egymáshoz fűzött, és herkulesi csomóval kötött össze." Nem csoda hát, ha sem az idő el nem mossa, sem 54