Oldal 54 [54]
OCR
ségekkel küzdenek, annál kevésbé tüzeltek fel engem, mert igen kevés hozzád hasonló főt látok, akit vezéremül kovethetnék. Hiszen miként A gya]memnónnak nincs kétsége afelől, hogy ha tíz Nestórhoz hasonló ovugpadpovec-t [tanácsadót] kaphatna, ? hamarosan elfoglalná Iróját, úgy ha tíz Ermolaót kaphatnék, akik alatt szolgálhatnék, könnyen remélném, hogy mind a görög, mind a latin irodalomtudományt visszafoglalhatnánk a barbárság mélyéből. Téged mindazonáltal dicsérlek és csodállak, hogy a dolgok ezen nyomorult és kétségbeejtő állapotában is találsz még magadnak egy reménysugarat. Ezért, ha másért nem, én is , követni akarlak e végzetes útra, elszántan". Élj boldogul!§ XI. Angelo Poliziano baratjanak, Ermolao Barbarönak 1. Hogy már régóta egyetlen levelet sem írtam neked, Ermolao, azt kérlek, ne az én elfoglaltságaimnak ródd fel, hanem a tieidnek. S úgy hallom, elfoglaltságaidat nem kisebb mértékben teszik ki irodalmi és bölcseleti tanulmányaid, melyeken folyvást éjszakákon át dolgozol, mint a követségi látogatások és az állami ügyekben való utazgatás. Mi lenne hát alkalmatlanabb és bárdolatlanabb, mint akár a múzsák oltáránál áldozatot bemutatót háborgatni, akár a komoly ügyekben elfoglalt államférfit alkalmatlan időben apróságokkal zavarni?" S nem volt semmi okom rá, hogy attól féljek, a hallgatás barátságunknak is véget vet (ez Aristotelésednél is olvasható)." Hisz kölcsönös szeretetünkben nem lankadunk, hogy erőlködnünk kellene megtartása érdekében. 2. Azonban nem is nevezhetné hallgatásnak azt senki, ahol egyik a másikáról nem szűnik tisztelettel beszélni vagy írni. Nehogy azt gondold ugyanis, Ermolao, hogy nemhogy egy nap, de akár szinte egy óra is eltelik úgy, hogy ne tartanék rögtönzött beszédet tehetségedről, műveltségedről, tudásodról, bölcsességedről, finom ízlésedről, nyíltszívűségedről s végül munkáidról. Tanú erre az én kedves Lorenzo de" Medicim, tanú rá úgyszintén Pico della Mirandola, akik nem is férfiak, hanem félistenek a szememben - ők vagy figyelmes hallgatóim, midőn dicséretedet zengem, vagy rajongó magasztalóid. Már annyit meséltem rólad a művelt ifjúság és barátaink körében, hogy csakis téged tartanak nemcsak a legtudósabb, hanem a legfinomabb ízlésű és a legbölcsebb elmének is. Hogy aztán ne is beszéljek leveleimről és előadásaimról, amelyekben mindig fényesen megemlékezem rólad, vagy a nemsokára kiadásra kerülő Miscellaneáraról [Vegyes műveimről], amely téged hívott magához döntőbíraként Lorenzóval és Picóval egyetemben a nyers tudatlansággal szemben ott, ahol, mint Horatius mondja, , súlyos esetben kell az itélet"."" 52
