Page 54 [54]
ségekkel küzdenek, annál kevésbé tüzeltek fel engem, mert igen kevés hoz¬
zád hasonló főt látok, akit vezéremül kovethetnék. Hiszen miként A gya]mem¬
nónnak nincs kétsége afelől, hogy ha tíz Nestórhoz hasonló ovugpadpovec-t
[tanácsadót] kaphatna, ? hamarosan elfoglalná Iróját, úgy ha tíz Ermolaót
kaphatnék, akik alatt szolgálhatnék, könnyen remélném, hogy mind a görög,
mind a latin irodalomtudományt visszafoglalhatnánk a barbárság mélyéből.
Téged mindazonáltal dicsérlek és csodállak, hogy a dolgok ezen nyomorult
és kétségbeejtő állapotában is találsz még magadnak egy reménysugarat.
Ezért, ha másért nem, én is , követni akarlak e végzetes útra, elszántan".
Élj boldogul!§
XI.
Angelo Poliziano baratjanak, Ermolao Barbarönak
1. Hogy már régóta egyetlen levelet sem írtam neked, Ermolao, azt kérlek, ne
az én elfoglaltságaimnak ródd fel, hanem a tieidnek. S úgy hallom, elfoglalt¬
ságaidat nem kisebb mértékben teszik ki irodalmi és bölcseleti tanulmányaid,
melyeken folyvást éjszakákon át dolgozol, mint a követségi látogatások és az
állami ügyekben való utazgatás. Mi lenne hát alkalmatlanabb és bárdolatla¬
nabb, mint akár a múzsák oltáránál áldozatot bemutatót háborgatni, akár a
komoly ügyekben elfoglalt államférfit alkalmatlan időben apróságokkal za¬
varni?" S nem volt semmi okom rá, hogy attól féljek, a hallgatás barátságunk¬
nak is véget vet (ez Aristotelésednél is olvasható)." Hisz kölcsönös szerete¬
tünkben nem lankadunk, hogy erőlködnünk kellene megtartása érdekében.
2. Azonban nem is nevezhetné hallgatásnak azt senki, ahol egyik a másikáról
nem szűnik tisztelettel beszélni vagy írni. Nehogy azt gondold ugyanis,
Ermolao, hogy nemhogy egy nap, de akár szinte egy óra is eltelik úgy, hogy
ne tartanék rögtönzött beszédet tehetségedről, műveltségedről, tudásodról,
bölcsességedről, finom ízlésedről, nyíltszívűségedről s végül munkáidról. Tanú
erre az én kedves Lorenzo de" Medicim, tanú rá úgyszintén Pico della Miran¬
dola, akik nem is férfiak, hanem félistenek a szememben - ők vagy figyelmes
hallgatóim, midőn dicséretedet zengem, vagy rajongó magasztalóid. Már
annyit meséltem rólad a művelt ifjúság és barátaink körében, hogy csakis téged
tartanak nemcsak a legtudósabb, hanem a legfinomabb ízlésű és a legbölcsebb
elmének is. Hogy aztán ne is beszéljek leveleimről és előadásaimról, amelyek¬
ben mindig fényesen megemlékezem rólad, vagy a nemsokára kiadásra kerü¬
lő Miscellaneáraról [Vegyes műveimről], amely téged hívott magához döntőbí¬
raként Lorenzóval és Picóval egyetemben a nyers tudatlansággal szemben ott,
ahol, mint Horatius mondja, , súlyos esetben kell az itélet".""
52