Oldal 50 [50]
Levelezés Ermolao Barbaróval
Ermolao Barbaro (1453/54—1493) az egyik legjelentősebb velencei humanis¬
ta, Aristotelés, Dioskuridés és idősebb Plinius szakértője, fordítója." Hatéves
korától hasonnevű püspök nagybátyjától tanulta Veronában a latin és a görög
nyelv elemeit, nyolcévesen apját kísérte el, aki Velence római követe volt,
diplomáciai megbízatásaiban. Rómában Pomponio Leto és Iheodóros Gaza
előadásait hallgatta. Veronába visszatérve, ahol apjával együtt töltötte be a
fPodestá és a városkapitány tisztjét, a tizennégy esztendős Barbarót latin és
görög grammatikus és lírikus teljesítményének elismeréseként 1468-ban az
arra látogató III. Frigyes koszorús költővé avatta. 1471-ben a Velencei Nagy¬
tanács tagjává választották, de a következő éveket inkább a padovai egyete¬
men megkezdett tanulmányaival, mint a politizálással töltötte. 1472-ben
apját Nápolyba kísérte, aki az Aragóniaiak udvarában töltött be követi szol¬
gálatot, itt tizennyolc évesen írta első elmélkedését De coelibatu címmel.
Padovába visszatérve húszévesen latinra fordította Ihemistios összes műve¬
it. 1474-ben doktorált Padovában filozófiából, három évre rá polgárjogból és
egyházjogból. Nyomban kinevezték ugyanott az etika tanszék professzorának,
ahol eredetiben olvastatta diäkjaival Aristoteles Nikomachosi etikáját. 1474—75¬
ben készítette az előbbihez, 1475—76-ban a Po/izikához irt kommentarjait,
az ezekből készített kivonatat Epitome librorum Aristotelis ethicorum címmel,
valamint 1478—79-ben fordítását a Retorikaböl. A Poetikat is ekkor emendälta.
1479-ben a Venetöban idözö Polizianöval szorosabb barätsägot kötött.
A következő évtizedben számos politikai megbízatást kapott. Immár
saját feladatokkal indult el, amikor 1480-81-ben Rómába, 1485-ben Milá¬
nóba kísérte el apját annak követi szolgálatában. 1483-tól velencei szená¬
tor lett; ezt követően különféle vezetői tisztségeket töltött be. 1486-ban
III. Frigyes császárhoz és fiához, Miksához, a rómaiak választott királyához
küldik ki Brugesbe, ahol az uralkodók előtt ünnepélyes beszédet mond.
1488-89-ben a velenceiek milánói, 1490 májusától római követe. Rómába
menet Firenzében és Sienában is időzik, ahol meglátogatja Lorenzo de
Medicit és a köréhez tartozó humanistákat, így Polizianóval is találkozik.
Gyökeres változást hozott életében az, hogy 1491. március 6-án VIII. In¬
ce pápa Aguileia érsekévé nevezte ki. A kinevezés ugyan megtisztelő volt,
34 Emilio Bigi: Ermolao Barbaro, DBI, Volume 6, Roma, Istituto dell’ Enciclopedia Italiana,
1964, 96-99. https://www.treccani.it/enciclopedia/ermolao-barbaro_%28Dizionario¬
Biografico%29/ (Letéltés: 2022. november 13.)
48