Seite 48 [48]
OCR
vizsgálsz engem, csak csekély, jelentéktelen és szűkös dolgokra lelsz. Tapasztalatlan újonc vagyok, aki csak most lépett ki a tudatlanság homályából, még szinte egyetlen lépést sem tettem előre. Örülhetek neki, ha a tudósok maguk közé számítanak. A , nagy tudású" jelző valami egész mást takar, ami terád és a magadfajtákra jellemző. Az ilyen magasztos címek hozzám nem illenek, hiszen az irodalmi tanulmányok velejét nemcsak hogy nem tanulmányoztam át alaposan, de amit láttam, azt is egyelőre csak úgy messziről. Igyekszem majd (már most is azon vagyok) olyanná válni, amilyennek most hirdetsz engem, olyan emberré, amilyennek gondolsz, vagy szeretnéd, hogy legyek. 2. Addig is téged foglak utánozni, Angelo, aki görög írásaidban azzal mentegeted magad, hogy latinos vagy, latin munkáidban pedig, hogy görögös. Hasonló egérutat fogok választani: hogy a költők és szónokok azért helyeseljék műveimet, amiért bölcselkedem, a filozófusok pedig azért, mert szónoki és költői elemeket csempészek írásaimba. Mindazonáltal velem egészen más a helyzet, mint veled, hiszen (a mondás szerint) két szék között a pad alá esem," s végül sem költő, sem szónok, sem filozófus nem leszek. Te olyan jól megfelelsz mindkét szerepednek, hogy nem is igazán világos, melyikben vagy jobb. A görög és latin tanulmányokat is olyan gyönyörűen felöleled, hogy mint egy jó koktélban, összeolvadnak benned a nyelvek, és már nem lehet könnyen eldönteni, melyik volt az eredeti és melyik az idegen. Hogy latin nyelvű műveidet ne is említsem (ezeket illetően ugyan kinek engednéd át az első helyet?), ki hinné — amint azt Hadrianusról feljegyezték -, hogy egy római ilyen jól tud görögül?" Manuele barátunk, midőn leveledet olvasta, megesküdött rá, hogy maga Athén nincs ennyire attikai! 3. Kedves Angelo, távol álljon a hízelgés tőlem, de te olyan vagy, hogy kortársaink közül legfeljebb egy vagy két tudós mérhető össze veled (vagy tán egy sem)! Ha többen lennének ilyenek, akkor századunknak nem lenne mit irigyelnie az ókortól. Kérlek, amennyire csak tőled telik, állj neki, és verd le a rozsdát, hozd vissza a feledésből, rázd fel a tespedtségből az irodalmi tudományokat," hogy a római nyelv csillogását az idő vasfoga teljesen el ne koptassa! Kalapálj ki mindig valami újat, ami a latin ügyét segíti és nevezetessé teszi, s tegyél róla, hogy amid csak otthon van, végre megjelenjen a tudósok közös javára! Élj boldogul!" 46
