Oldal 46 [46]
OCR
tettük, bronzot aranyra cserélvén."" Hiszen ki ne tudná, hogy azok a görögök számára otthonos atticizmusok"" a tengeren innen esetlenné válnak? De mégis, éppen ezért kevésbé félünk nyársaitól: minthogy Latiumban születtünk, amikor helytelenül fogalmazunk latinul, arra úgy tekintünk, mintha hellenizalnank,” igy miként a denevérek, bár sem egerek, sem madarak nem vagyunk, mégis igyekszünk bizonyítani, hogy mindkettő igaz ránk." Elj boldogul! VII. Angelo Poliziano barátjának, Giovanni Pico della Mirandolának 1. Hallom, hogy korábban írott szerelmi epigrammáidat tűzre vetetted — ahogyan állítólag Platón tette a sajátjaival —, talán attól tartva, hogy ártanak megítélésednek, vagy megbotránkoztatnak egyeseket (szerintem ugyan alaptalanul, hiszen nem mentek túl semmilyen határon). Mert amennyire emlékszem, semmi nem volt ezeknél letisztultabb, kedvesebb, ékesebb. M1ivel pedig ezeket Szerelmeknek nevezted el, úgy tetszett nekem, hogy a következő görög epigrammámban játsszam el e témaval, hogy e Szere/meket elégetted: 2. Gyakran elégették Picót sebesitve Szerelmek, már nem bírta tovább, elragadá nyilaik, s minden fegyverüket, tegzet s íjat felrakva halomba, , lángjuk orozván gyújt bosszú-máglyarakást. Oket is elfogvän kötelekkel összekötözte gyenge kezük, s azokat tűz közepébe veté, hogy tűz oltsa a lángot. Kellett, csacska Szerelmek, Múzsa-barát Picót körberajongonotok?" VIII. Giovanni Pico della Mirandola Angelo Polizianénak” 1. Mivel legutóbbi leveledben annyira dicsérsz engem, annyival tartozom neked, amennyire távol állok attól, hogy méltán dicsérj. Hiszen azzal tartozunk valakinek, amit csak úgy magától ad, nem azzal, amit megfizet. [gy én is mindazzal tartozom neked, amit rólam írsz, mivel bennem semmi ilyesmi nincsen. Minthogy te semmi módon nem tartoztál nekem ezzel, ez egészében kedvességedből és irántam való jóindulatodból fakad. Egyébiránt, ha meg44
