Oldal 30 [30]
OCR
II. Angelo Poliziano partfogöjanak, Piero de’ Medicinek 1. Mivel gyakran hallottad tölem, hogy Firenze värosänak, melyben meltän foglalsz el vezető szerepet, miként felmenőid már régóta, egészen más az eredete, mint amit korunk történetírói továbbadnak, arra kértél nagyon kedvesen, ahogyan mindig szoktál, hogy vessem papírra, amit csak erről bizonyosan tudok. Azt állítottad ugyanis, hogy az egész város joggal lesz adósom, ha majd megmutattam, kiktől származnak, különösen, hogy e felmenők olyanok, hogy ha bármely korszakból kellene válogatni," náluk kiválóbbakat semmiképp nem lehetne találni. Én tehát, kedves Piero, egyrészt hogy hálámat lerójam annak a városnak, amely engem mindig jóindulattal és szívélyesen látott vendégül, másrészt hogy a te megtisztelő kérésednek eleget tegyek, akinél kedvesebb senki nem él számomra a földön, e levélben röviden összefoglalom, amit az írott emlékekben e város alapítóiról találtam. Ezután még néhány dolgot hozzáteszek a nevével kapcsolatban, és miután köztudott, hogy a fiesolei lakosokat is a saját polgáraiként tartja számon, azt is előadom, hogy szerintem Fiesole honnan kapta a nevét. 2. A firenzei kolóniát tehát a triumvirek" alapították: Gaius Caesar, a későbbi Augustus, Marcus Antonius és Marcus Lepidus, aki egyben pontifex maximus is volt." A telepesek pedig Caesar? veteránjai voltak, nekik kétszáz iugerum? földet osztottak ki az észak-déli és kelet-nyugati alapvonalak" mentén. Ezt Iulius Frontinusnál,"? a nagynevű írónál találtam, aki Nerva korában alkotott, a földmérésről szóló könyvében, melynek egy ősrégi példányával te is rendelkezel otthonodban, Piero de" Medici. Így Firenze három hadvezérnek köszönheti létrejöttét, akik közül az egyik a legmagasabb rangú, egy másik pedig főpap is, amit semmilyen más település nem mondhat el magáról. Azok az első firenzei polgárok pedig olyan bátrak voltak, hogy sem fegyver, sem erősség, sem emberi erő nem volt képes nekik ellenállni. 3. Miután megvizsgáltuk eredetét, nevének okát is kinyomozzuk. A hagyomány szerint Rómának három neve volt. Az egyik az, amelyet közönségesen használunk, egy másik, amely titkos volt, innen van, hogy a költő" a Bucolicában az ő Amaryllisaként beszél róla, kifacsarva a kifejezést, mely szerelmet jelent." A harmadikra az áldozati szertartásokban volt szükség, ahonnan a Floralia"? ünnepe is az elnevezését kapta, s melyet görögül Anthusaként ad vissza Philadelphos, ? a tudós férfiú, akinél ezt olvastam. Ezt latinra F/orens [ Virágzól vagy talán még inkább F/ora [Virág] vagy F/orentia [Virágzó dolgok] formában fordíthanánk vissza. Nos hát, tudjuk, hogy a római nép kolóniái annak mintegy kicsiny képmásai és leképezései voltak. 28
