Oldal 25 [25]
OCR
utazása alatt a firenzei követ, Giovanni Lanfredini és nagyanyja testvére, Giovanni Tornabuoni tärsasägäban vegiglätogatott több biborost, így nyerve beavatást a római politikai életbe. Bár hazaindulását anyja súlyos betegsége sürgőssé tette, egy kitérőt tett Cortonában, hogy új sógorával, Franceschettóval találkozzon, de az végül inkább Sienába ment, így a találkozó elmaradt. 1489 elején Milánóba ment Gian Galeazzo Maria Sforza és Isabella d A ragona esküvőjére. Lorenzo 1492. április 8-án bekövetkezett halála után Firenze vezető körei parancsára követte apját megbízatásaiban: accobpiatorévá választották, és beiktatták a hetvenek tanácsába. Novemberben Gentile Becchi és mások mellett részt vett abban a firenzei követségben, amely az új pápa, VI. Sándor előtt tette le a hűségesküt Rómában. Hogy az új pápa bizalmát megnyerje, Piero felajánlotta bátyját, Giulianót a pápa rokonai, előbb lánya, Lucrezia Borgia, majd unokahúga, Laura Orsini számára vőlegényül. Erre a bizalmas ajánlatra azért is kényszerült rá, mert a konklávé alatt még Giuliano della Rovere bíborost támogatta. A pápa azonban egyik ajánlattal sem élt. Firenze vezetésében Piero néhány olyan emberre támaszkodott, akik teljes mértékben tőle függtek, s ezzel kivívta a város sok vezető családjának ellenszenvét. Bizalmatlansága még saját unokatestvéreivel szemben is megnyilvánult: összeesküvésnek állította be, amikor Lorenzo és Giovanni di Pierfrancesco de" Medici nagy pompával fogadta az arra látogató Guillaume Briconnet-t, Saint-Malo püspökét. Rokonait a Signoria palotájának tömlöcébe záratta 1494. április 26-án, majd május 14-én száműzte őket két másik unokatestvérével, Cosimo Rucellaival és Francesco Soderinival egyetemben. A városban 1494 őszén tetőzött ellene a közhangulat. Egészen addig a nápolyi uralkodót, II. Aragóniai Alfonzót támogatta a firenzeiek véleménye ellenében, amikor viszont a francia király, VIII. Károly hódító hadjárata során toszkán területre ért, némi habozás után személyesen akart vele találkozni. A király korábbi követelésére a szabad átvonulást illetően nem reagált, amikor viszont Lorenzo Tornabuoni és Giannozzo Pucci kíséretében Sarzanában (a város felhatalmazása nélkül) tárgyalt az uralkodóval, túl sok engedményt tett: átengedte neki a kulcsfontosságú erősségeket: Sarzanát, Sarzanellót, Pietrasantát, Pisát és Livornót. Visszatérésekor a Signoria kiutasította. Ekkor Paolo Orsini katonai segítségét kívánta igénybe venni egy puccshoz, de a népfelkelés első jeleire 1494. november 9-én elmenekült a városból. Előbb Bolognába, majd Velencébe emigrált. Később több ízben sikertelenül igyekezett Firenzébe visszatérni; 1503-ban a gariglianói csatában hunyt el, amikor Gaetába igyekezvén belefulladt a folyóba. Holttestét a montecassinói apátságban temették el, ahol öccse, Giovanni (a későbbi X. Leó) volt az apát. 23
