OCR
fordításával, amelyet három évvel később fejez be. 1485-ben szerzi Amóbra című, a homérosi eposzokat imitáló tankölteményét a következő évi, 1485— 86-os [/ias-kurzusához bevezető gyanánt.?! 1486-ban írja a negyedik, utolsó Sylvät, a Nutricidt, egyfajta verses irodalomtörteneti ättekinteset az antikvitäsnak, kitekintessel Dante, Petrarca, Cavalcanti költeszetere, amelyet Lorenzo dicséretével zár. 1488-ban a VIII. Incéhez küldött firenzei követség részeként Rómába utazik. 1489-ben Antonio Miscomini nyomdájában jelenik meg száz, hosszabbrövidebb (szövegkritikai és értelmezési kérdésekkel foglalkozó) filológiai tárgyú tanulmányát tartalmazó Miscellaneája, amely nagy visszhangot kap -— elismerést és kritikát egyaránt.?? Elismerő levelekben részesül többek között Ermolao Barbarötöl, Niccoló Leonicenótól és Battista Guarinótól, legfőbb támadói pedig Giorgio Merula, Michele Marullo Tarcaniota és Jacopo Sannazzaro, aki Nápolyban egyenesen Polizianót gúnyoló epigrammákat költ. További filológiai tanulmányait egy újabb Misce/aneában kívánta megjelentetni, ezekből ötvenkilenc maradt fenn.? 1489—90-ben egyik kurzusának az Odysseia a témája, és erről tart tanévnyitó beszédet." 1489-től 1491-ig két oxfordi tudóst tanít: William Grocynt és Ihomas Linacre-t, a portugál király kancellárjának fiaival együtt.? Többek között egy magánkurzust tart 3 Ehhez latin prózában írt terjedelmes előadást: Oratio in expositione Homeri, in Praelectiones 2, 85—119. Miscellaneorum centuria prima. Angol fordítást is tartalmazó kritikai kiadása: Angelo Poliziano: Miscellanies, Volume 1, ed. and transl. by Andrew R. Dyck — Alan Cottrell, Cambridge-London, Harvard University Press, 2020. Miscellaneorum centuria secunda. Ezek életében nem jelentek meg, sőt halála után elvesztek, és csak a 19. században kerültek újra elő. Läsd Angelo Poliziano: Miscellaneorum centuria secunda, per cura di Vittore Branca e Manlio Pastore Stocchi, Firenze, Alinari, 1972; Poliziano: Miscellanies, Volume 2. Praelectio in enarratione ,Odysseae”, in Poliziano: Praelectiones 2, 127-130. Vo. Paolo Viti: Premessa, in Poliziano: Praelectiones 2, VI. Robert Weiss: Un allievo inglese del Poliziano: Thomas Linacre, in I/ Poliziano e il suo tempo: Atti del IV Convegno Internazionale di Studi sul Rinascimento (Firenze, 23-26 settembre, 1954), Firenze, G. C. Sansoni, 1957, 231-236; Daniela Marrone: Thomas Linacre and the Italian Humanism. Philological and Interpretative Aspects in Linacre’s Translations, in D. Marrone - G. Ihiene-L. Luxon (eds.): English Students of Medicine at the University of Padua during the Renaissance, Padova, Padua University Press, 2016, 45-76; Frazer-Imregh Monika: Adalékok Marsilio Ficino De viza című művének utóéletéhez — Hogyan került a De viza Angliába?, Antikvitás €5 Reneszánsz, III. évf., 2020/1, 120. 22 23 24 25 20