Oldal 15 [15]
és köszönetet mond Manuele Adramitteno, Pico görögtanárának számára is
továbbított csodaszép leveléért, majd Homéros és Plautus mondásait szöve¬
gébe fűzve élcelődik. A következő, ötödik levél (I, 7) szintén Polizianótól
jött, ebben egy görög epigrammáját közli, amelyben azzal a hírrel játszott el,
mely szerint Pico elégette szerelmes elégiáit — most utólag is dicséri őket
prózában, a versben pedig az elégiákat megszemélyesítve dorgálja azokat,
amiért Picót megkísértették.
A hatodik levél (I, 8) bizonyíték arra, hogy Poliziano az általa válogatott
levelekből tudatosan szerkesztett egy újabb egészet, ahol a levelek sorrend¬
jének is van jelentősége, mert bár a téma és a dátumok elhagyása miatt úgy
tűnhet, hogy ez az előző levélre válaszol, valójában két évvel korábban, 1481¬
ben keletkezett, amikor Pico még csak tizennyolc esztendős volt. Ebben
Poliziano korábbi dicséreteire reagál, és levele az ókori szerzők nyomán a
humanisták kötelező szerénységének (olykor álszerénységének) a mintapél¬
dája. Mielőtt Poliziano latin és görög irodalmi tanulmányait az egekbe di¬
csérné, egy fricskát azért megenged magának vele kapcsolatban: mivel egy¬
előre nem tud a költészet és a filozófia között választani, Polizianót fogja
utánozni, aki görög munkáiban latinosnak, latin tanulmányaiban pedig
inkább görögösnek mondja magát. Végül kora egyik legjelentősebb tudósá¬
nak nevezi, és munkára buzdítja.
A következő levélfüzér (I, 9-14) Poliziano szellemi ikertestvérével, Ermolao
Barbaróval folytatott levelezéséből készített válogatás. Ugyanabban az évben,
1454-ben születtek mindketten, és egy év különbséggel, fiatalon haltak meg,
Barbaro 1493-ban pestisben, Poliziano 1494-ben arzénmérgezésben. Minden
itt szereplő levél szövetségüket, közös eszményeiket és céljaikat hangsúlyoz¬
za, mondhatni a klasszikus latin és görög tanulmányokban szinte afféle
Dioskurosok, latinosan Castor és Pollux ők ketten. (Ezt kivételesen nem ők
és nem is kortársaik állították róluk, hanem a fordító szerény véleménye.)
Az első két levél (I, 9-10) 1484 őszén gyakorlatilag e szövetség megala¬
pítása és rögzítése, amelyet érdekes módon Barbaro kezdeményezett. Ez
pusztán amiatt nagy jelentőségű, hogy a velencei szenátor nemesi származá¬
sa, társadalmi rangja és politikai tevékenysége révén felette állt ugyan
Polizianónak, tudományos eredményeiket illetően azonban teljesen egyen¬
rangúnak ítélte őt.
A következö levelpär (I, 11-12) 1488 januär-februärjäböl való, és egyrészt
a mär emlitett szövetseg gyönyörü megerösitese, &ppen annak pompäs iro¬
dalmi és latin nyelvi kifejezése révén, másrészt Barbaro üjabb csapäsiränyä¬
nak tanúja, amikor is természettudományi vonalon Dioskuridésszel és idősebb
Plinius Naturalis biszoriájával kezdett el foglalkozni. A levél apropója ugyan¬
13