Oldal 12 [12]
OCR
Szent Márk Könyvtár kurátorává nevezték ki. Sok műve közül a legjelentősebb a Velence történetét feldolgozó munkája. Giovanni Lorenzi Padovában tanult a híres görög tudóstól, Chalkondylastól, és görögtudása révén lett kísérője egy bíborosi követségnek, majd a Vatikáni Könyvtár görög kéziratait emendálta, számos fordítást készített görögből. 1484-ben Rómában segített Polizianónak a Vatikáni Könyvtár kézirataiban végzett kutatásaiban. O segített előterjeszteni Lorenzo de? Medici fiának, Giovanninak a bíborossá választását is. Lucio Fosforo (alias Fazini) a római akadémia tagja, majd Segni püspöke, a fiatalon meghalt római Domizio Calderini mellett állt ki abban a filológiai vitában, amelyben annak Martialis-kiadását bírálták. Poliziano szintén elejtett néhány kritikus megjegyzést tanulmányaiban már a szerző halála után, és Fosforo neki is kifejezte nemtetszését. Ő is kiadta a firenzei humanistákkal és Lorenzo de Medicivel folytatott levelezését. Cassandra Fedele egyike volt kora nagy megbecsülést szerzett tudós hölgyeinek, aki szintén levelezésben állt kora legjelentősebb humanistáival, itt Poliziano hozzá írt elismerő levele szerepel. A harmadik könyv utolsó címzettje átvezet a negyedik könyvhöz is, hiszen Jacopo Antiguaritól jöttek vagy neki szólnak nemcsak a harmadik könyvnek a tizennyolcadiktól a huszonnegyedikig terjedő levelei, de a negyedik könyv első két levele is. Az utóbbi két levél tartalma (legfőbb pártfogója, Lorenzo de" Medici halála) azonban kiemelt jelentőséggel bírt Poliziano számára, és valószínűleg ezért szerkesztette őket egy újabb egység elejére. Jacopo Antiguari, perugiai humanista Milánóban a fejedelemség egyházi javadalmainak titkáraként dolgozott. Követi megbízatásokat is kapott, 1485-ben ő kísérte el a fiatal Leone Sforzát, Ludovico fiát Velencébe. Tudós levelezést folytatott velencei és bolognai humanistákkal, a firenzei humanistákkal pedig kifejezetten baráti kapcsolatokat ápolt. A negyedik könyvben ezután olyan rövid levélváltások vagy egyedülálló levelek szerepelnek, amelyek specifikus kéréseket tartalmaznak, vagy azokra adott válaszok — voltaképpen az első két levél is ilyen, hiszen az elsőben Antiguari kéri, hogy Poliziano számoljon be Lorenzo haláláról, és a második levél tartalmazza a hosszú beszámolót, amely korábban Bolognában önállóan is napvilágot látott. Cesare Carmento, a szinte ismeretlen faenzai tanar a Miscellanea révén dicséri Polizianót, és levelét megható módon azzal zárja, hogy arra gyűjt, hogy Firenzébe utazhasson, és tőle tanuljon — soha nem tudott annyit félretenni. Poliziano erre a levélre reagálva ajándékpéldányt küldött tanulmánykötetéből a szegény emiliai tudósnak. 10
