Oldal 11 [11]
OCR
A levelezéseket tehát úgy válogatta, hogy azokból fény derüljön elismertségére, hogy az idősebb és a vele egykorú humanisták mennyire megbecsülték. Különösen az 1489-ben megjelent tanulmánykötetét, a Miscellaneát dicsérő leveleket helyezte a levélfüzérek fókuszába, több esetben egy ilyen levélből indul ki a bemutatott levelezés. A szerkesztés elveiben tudatos tendenciákat találhatunk. Az első könyvben a hozzá legközelebb álló vagy egy-egy iskola élén álló személyek írásait szerepeltette saját válaszaival; ezek a következők: ifjú patrónusa, Piero de Medici, két legjobb barátja, a jobbára Firenzében élő zseni, Giovanni Pico della Mirandola és a már említett Ermolao Barbaro; a római akadémia vezetője, Pomponio Leto és a ferrarai humanista iskola feje, Battista Guarino (az alapító, Guarino Veronese fia). Róluk és a további szereplőkről hosszabbrövidebb ismertetést illesztettem a levélfüzérek elé. A második könyv a szintén nagyon jelentős és politikai szerepük miatt is kiemelkedő vagy az idősebb generációt képviselő humanisták leveleiből válogat. Közöttük is akadnak barátok, de kevésbé szoros barátságok révén: ezek a kitűnő bolognai egyetemi tanár, Filippo Beroaldo, aki római auktorok szövegkiadásában jeleskedett, és munkáját Franciaországban is folytatta; a ferrarai orvos-filozófus, Niccoló Leoniceno, aki elsőként merte kritizálni az idősebb Plinius tévedéseit; a halhatatlan költő és történetíró Gioviano Pontano, a nápolyi király, Ferrante kancellárja; és végül a velencei követ, műfordító és teológus, Girolamo Dona, aki a hosszú háborúk után Velence megmentőjeként segített tető alá hozni a Szent Ligát. Távolabbi barátságok fűzik a firenzei tudóst a harmadik könyv levélíróihoz, akik fontos szerepet töltöttek be az egyházban, a politikában vagy az oktatásban, munkásságuk azonban pusztán egy-egy jelentősebb opusra szoritkozik, vagy éppen kevéssé jelentős, de ők keresték Poliziano barátságát. Ilyenek a kalandos életű Callimachus Experiens (alias Filippo Buonaccorsi), aki Firenzében is tanult, Rómában Pomponio Leto körének tagja lett, majd a II. Pál pápa elleni összeesküvés legfőbb vádlottjaként végül Lengyelországba menekült, ahol Szánoki Gergely pártfogását élvezve a trónörökös Jan Olbracht nevelője, annak trónra kerülésekor pedig kancellárja lett. Ludovico Odasi a padovai egyetem tanára, Ermolao Barbaro jóbarátja, aki azután az urbinói fejedelem, Federico da Montefeltro és Battista Sforza fiának, Guidobaldónak nevelője volt, annak trónra kerülésekor pedig személyi titkáraként működött. Marcantonio Sabellico is a római akadémia tanítványa, innen Aguileiába, Udinébe, majd Velencébe települt, mindenütt kiváló előadásaival szerzett hírnevet magának. Ő is kiadta leveleinek tizenkét könyvét, majd a velencei
