Seite 10 [10]
Nos, annak ellenére vagy talán éppen azért, mert Itália egyik legelismer¬
tebb humanistája volt, irigyei vagy éppen ellenségei is akadtak. Csodagye¬
rekként kezdte, és a Mediciek, Európa egyik leggazdagabb családjának
pártfogoltja lett. Karrierje egyenesen ívelt felfelé — huszonhat évesen a leg¬
jelentősebb humanista központ, a Studio fiorentino (a firenzei egyetem)
poétika és retorika tanárává nevezték ki. Kevésbé tehetséges és némileg tü¬
relmetlen tanítványai nehezen viselték a mindig teljességre törekvő profesz¬
szor szárnyalását és erős késztetését a kortársakkal való versengésre."
Es valóban, Poliziano készen állt még az ókoriakkal való vetekedésre is,
és véleménye szerint ez volt az igazi mérce, amelyet kortársainak is célul
kellett kitűzniük maguk elé. A vele egyidős Ermolao Barbaro köré csopor¬
tosult új velencei-padovai filológus iskola Aristotelés-kutatásai és eredményei
nyomán Poliziano ugyanazt a magas filológiai felkészültséget és pontosságot
követelte meg a költők és prózaírók kiadásaival és fordításaival kapcsolatban
is, és akik ezt az igényességet nem követték, azokat kíméletlen kritikával
illette. Emiatt Poliziano és több, Nápolyban vagy másutt Itáliában élt költő
és humanista között feszült kapcsolat alakult ki.
Michele Marullo mestere, a kevésbé alapos Iheodóros Gaza miatt fújt
Polizianóra, aki számos alkalommal kritikával illette annak munkáit. Poliziano
tanulmánykötete, az első Misce/lanea egyes cikkei közül pedig pl. a Catullus
Passer-verseit magyarázó írása több nála idősebb kutató, mint Battista Guarino
és Gioviano Pontano, eredményeire tromfolt rá, vagy (híveik állításai szerint)
emelte be azokat, jelzés nélkül. Michele Marullo és Jacopo Sannazaro epig¬
rammákat költött, ? Giorgio Merula pedig vitairatot fogalmazott kifejezetten
Poliziano és új stílusú tanulmányai ellen." Látható tehát, hogy leveleinek
kiadásával Poliziano saját megtépázott hírnevét is igyekezett helyreállítani.
r
Läsd Francesco Pucci ( Poliziano firenzei tanítványa az 1483—1484-es tanévben, aki később
Nápolyba költözött) levelét Bernardo Michelozzihoz, in Mauro de Nichilo: Poliziano e
Pontano: una polemica a distanza, h. n., 2011, 30-31. https://www.academia.edu/11232410/
Poliziano_e_Pontano_una_polemica_a_distanza (Letöltes: 2022. november 13.)
Michele Marullo: Epigrammata III, 11, 19, 27, 29, 34, 45, 50, in Michaelis Marulli: Car¬
mina, ed. Alessandro Perosa, Turici, in aedibus Thesauri mundi, 1954. Sannazzaröra vo¬
natkozdan lasd Vincenzo Fera: II dibattito umanistico sui Miscellanea, in Agnolo Poliziano
poeta scrittore filologo, Atti del Convegno Internazionale di Studi, Montepulciano 3—6 novembre
1994, a cura di Vincenzo Fera — Mario Martelli, Firenze, Le Lettere, 1998, 349.
Laura Perotto Sali: Lopuscolo inedito di Giorgio Merula contro i Miscellanea di An¬
gelo Poliziano, Inzerpres, vol. I, 1978/1, 166. Lasd még Renata Fabbri: La inedita epis¬
tola di dedica del Merula al suo In Politianum, Rendiconti dell’ Accademia dei Lincei, Classe
di Scienze morali, VIII. sorozat, 1979/34, 91-97.
D
w