Oldal 243 [243]
OCR
Egy elnökváltás legendäriuma s 241 radalmat robbantott ki a Gömbös-kormány megbuktatása érdekében 1934 végén, a miniszterelnök ezért távolította el akormányból, egy lukratív álláshoz juttatva. Kozma Miklós is megörökítette az eseményeket naplójában. Az ő elbeszélésében Imrédy nem akart kiválni a kormányból. Gömbös 1934. október elején felajánlotta neki a jegybank elnöki székét, amelyet pénzügyminisztere elutasított, arra hivatkozva: összeférhetetlennek tartja, hogy a pénzügyminiszteri székből kerüljön a Nemzeti Bank élére, és még elvégzetlen feladatai vannak a kincstár élén, , egyébként is ő egy missziót vállalt, a pénzügyminiszterség ma egy tövises út és áldozat, de ha erre az útra lépett, azon akar járni". Gömbös azonban inkább a hatalomvágyat gyanította Imrédy válasza mögött, Kozmának ugyanis így interpretálta azt: , Béla álláspontja nagyon tiszteletreméltó, szinte nehéz megérteni, vagy Irénke arra is gondol, hogy miniszterelnökne lehet?”° Rassay Károly ellenzéki politikus 1945 szeptemberében, Imrédy népbírósági perében már a pénz iránti mohósággal magyarázta, miért lett a központi bank vezetője. Gömböstől azt hallotta ugyanis, hogy az állami tisztviselők bérét többször csökkentő, a kormányt szigorú költségvetési megszorításokra kényszerítő Imrédy arról panaszkodott neki, hogy nem tud megélni miniszteri fizetéséből, rövid minisztersége alatt felélte a megtakarított pénzét." Ezekben a törénetekben a gonoszság minden attribútumával felruházott Imrédyvel Popovics Sándort állítják szembe, aki a visszaemlékezők szemében a jóság megtestesítője, a Ferenc József-i idők értékeinek, liberalizmusának utolsó hazai képviselője, védelmezője lett az egyre szélsőségesebb irányba forduló magyar közéletben. Imrédy narratívája a Népbíróság előtt Imrédy maga is elmondhatta a történetet a saját interpretációjában, még a kivégzése előtt. 1945-ben, a népbírósági perében is kitértek az elnökváltás epizódjára, a periratokban hangsúlyosan szerepelt Imrédy mohó hatalomvágya. A vádlott azonban határozottan visszautasította, hogy féktelen ambíciói vagy pénzéhsége következtében tette volna át székhelyét 1935 elején a budai várból a pesti Szabadság térre. Imrédy Béla elmondása szerint azért nem akarta elvállalni pénzügyminiszterként a jegybank elnöki pozícióját, mert a korabeli helyzetben a jegybankelnök a Pénzügyminisztérium alárendeltje volt, a jegybankot ugyanis a pénzügyminiszter kormánybiztos útján ellen6 Kónya 1968: 132—133.; Ormos 2000: 332—333.; Irénke Imrédy felesége, Nelky Irén volt. 7 — Rassay Károly írásbeli vallomása a Budapesti Népügyészségen, 1945. szeptember 19. Sipos 1999: 101.
