Oldal 243 [243]
Egy elnökváltás legendäriuma s 241
radalmat robbantott ki a Gömbös-kormány megbuktatása érdekében 1934
végén, a miniszterelnök ezért távolította el akormányból, egy lukratív állás¬
hoz juttatva.
Kozma Miklós is megörökítette az eseményeket naplójában. Az ő elbe¬
szélésében Imrédy nem akart kiválni a kormányból. Gömbös 1934. október
elején felajánlotta neki a jegybank elnöki székét, amelyet pénzügyminisztere
elutasított, arra hivatkozva: összeférhetetlennek tartja, hogy a pénzügymi¬
niszteri székből kerüljön a Nemzeti Bank élére, és még elvégzetlen felada¬
tai vannak a kincstár élén, , egyébként is ő egy missziót vállalt, a pénzügymi¬
niszterség ma egy tövises út és áldozat, de ha erre az útra lépett, azon akar
járni". Gömbös azonban inkább a hatalomvágyat gyanította Imrédy válasza
mögött, Kozmának ugyanis így interpretálta azt: , Béla álláspontja nagyon
tiszteletreméltó, szinte nehéz megérteni, vagy Irénke arra is gondol, hogy mi¬
niszterelnökne lehet?”°
Rassay Károly ellenzéki politikus 1945 szeptemberében, Imrédy népbíró¬
sági perében már a pénz iránti mohósággal magyarázta, miért lett a központi
bank vezetője. Gömböstől azt hallotta ugyanis, hogy az állami tisztviselők
bérét többször csökkentő, a kormányt szigorú költségvetési megszorítások¬
ra kényszerítő Imrédy arról panaszkodott neki, hogy nem tud megélni mi¬
niszteri fizetéséből, rövid minisztersége alatt felélte a megtakarított pénzét."
Ezekben a törénetekben a gonoszság minden attribútumával felruházott Im¬
rédyvel Popovics Sándort állítják szembe, aki a visszaemlékezők szemében
a jóság megtestesítője, a Ferenc József-i idők értékeinek, liberalizmusának
utolsó hazai képviselője, védelmezője lett az egyre szélsőségesebb irányba
forduló magyar közéletben.
Imrédy narratívája a Népbíróság előtt
Imrédy maga is elmondhatta a történetet a saját interpretációjában, még a
kivégzése előtt. 1945-ben, a népbírósági perében is kitértek az elnökváltás
epizódjára, a periratokban hangsúlyosan szerepelt Imrédy mohó hatalomvá¬
gya. A vádlott azonban határozottan visszautasította, hogy féktelen ambíciói
vagy pénzéhsége következtében tette volna át székhelyét 1935 elején a bu¬
dai várból a pesti Szabadság térre. Imrédy Béla elmondása szerint azért nem
akarta elvállalni pénzügyminiszterként a jegybank elnöki pozícióját, mert
a korabeli helyzetben a jegybankelnök a Pénzügyminisztérium alárendeltje
volt, a jegybankot ugyanis a pénzügyminiszter kormánybiztos útján ellen¬
6
Kónya 1968: 132—133.; Ormos 2000: 332—333.; Irénke Imrédy felesége, Nelky Irén volt.
7 — Rassay Károly írásbeli vallomása a Budapesti Népügyészségen, 1945. szeptember 19. Sipos 1999: 101.