Oldal 228 [228]
OCR
226 s A nagy háborútól a nagy válságig tésével és a hites könyvvizsgáló intézményének kötelezővé tételével kívántak elérni. Az utóbbi intézkedés a kormány számára azért is szimpatikus volt, mert egyszerre két törekvésének is eleget tett: új munkaalkalmakat teremtett, és egyben hatékonyabban lehetetett általa a vállalati ügyvitelt ellenőrizni. Az újságcikk szerint Imrédy - az olasz bankreform eredményeinek alapján - a bankok üzleti tevékenységének a korábbinál sokkal szigorúbb kormányzati szabályozására készült. A pénzügyminiszter úgy gondolta, a bankokat racionálisabb, a kockázatokat jobban mérséklő üzletpolitika folytatására kell szorítani, amely lehetővé teszi az ország gazdaságát megrázó súlyos pénzügyi válságok jövőbeni elkerülését. Fontolgatta, hogy kötelezően eldirja a bankok saját tőkéjének minimális nagyságát, és a saját tőke arányában maximalizálja az elfogadható bankbetétek összegét, pontosan meghatározza, hogy egy nagyvállalat vagy adós milyen összegű hiteleket vehet igénybe, továbbá a bankok számára előírja, hogy milyen arányban kötelesek tartalékokat képezni. A jegybanknak korlátlan ellenőrzési jogot kívánt adni. Szükségesnek tartotta a banki kihelyezések korlátozását is, hogy elkerülhető legyen az olyan, a korszakban gyakori, ám rendkívül kockázatos kölcsönök nyújtása, amikor a bank az általa rövid lejáratra felvett pénzekből olyan hiteleket folyósított, amelyeket az adós hosszú lejáratú befektetésre használt fel, és ennek következtében a követelések immobilizálódtak. A befektetések szabályozását Imrédy a bankreform fontos részének szánta. A bankreformot azért is szükségesnek tartotta, mert a hitelkamatok hatósági maximálása miatt csökkent a banküzlet jövedelmezősége, ugyanakkor a betételszivárgás megakadályozása érdekében a betéti kamatokat nem lehetett nagyon csökkenteni. A jövedelmezőséget egyedül a költségek csökkentésével lehetett növelni, ehhez viszont a pénzintézetek számának redukálására, működésük racionalizálására volt szükség. , A fúzió a Magyarországon végrehajtandó bankreform egyik részletkérdését alkotja, úgyhogy a fúziós tervek megvalósításának kitolása nem jelenti az egész bankreform kérdésnek az elejtését. Az Ellenőr rámutatott már arra, hogy a fúzió kérdése állami támogatás nélkül nem oldható meg, a pénzügyminiszter azonban, értesülésünk szerint még mindig elutasítja azokat a kívánságokat, amelyek államsegítésre utalnak. Ezért csendes egyelőre a fúzió kérdése, de a bankreform körül erős viharzás lehet." Ezek az elképzelések végül a pénzügyminiszter fiókjában maradtak, a későbbiekben nem valósultak meg, holott Nyugat-Európa számos országában éppen ezekben az években került sor átfogó bankreformokra, melyek keretében a pénzügyi válságból okuló kormányzatok megszigorították a bankok ellenőrzését, tevékenységüket korlátozták, több helyütt, például Franciaországban és Olaszországban bankok államosítására is sor került. A bankre5: " Bankreformjavaslat előkészületben. Ellenőr. Közgazdasági Hetilap, 1934. február 24.
