Oldal 228 [228]
226 s A nagy háborútól a nagy válságig
tésével és a hites könyvvizsgáló intézményének kötelezővé tételével kívántak
elérni. Az utóbbi intézkedés a kormány számára azért is szimpatikus volt,
mert egyszerre két törekvésének is eleget tett: új munkaalkalmakat teremtett,
és egyben hatékonyabban lehetetett általa a vállalati ügyvitelt ellenőrizni.
Az újságcikk szerint Imrédy - az olasz bankreform eredményeinek alapján
- a bankok üzleti tevékenységének a korábbinál sokkal szigorúbb kormány¬
zati szabályozására készült. A pénzügyminiszter úgy gondolta, a bankokat
racionálisabb, a kockázatokat jobban mérséklő üzletpolitika folytatására kell
szorítani, amely lehetővé teszi az ország gazdaságát megrázó súlyos pénzügyi
válságok jövőbeni elkerülését. Fontolgatta, hogy kötelezően eldirja a bankok
saját tőkéjének minimális nagyságát, és a saját tőke arányában maximalizál¬
ja az elfogadható bankbetétek összegét, pontosan meghatározza, hogy egy
nagyvállalat vagy adós milyen összegű hiteleket vehet igénybe, továbbá a
bankok számára előírja, hogy milyen arányban kötelesek tartalékokat képez¬
ni. A jegybanknak korlátlan ellenőrzési jogot kívánt adni. Szükségesnek tar¬
totta a banki kihelyezések korlátozását is, hogy elkerülhető legyen az olyan,
a korszakban gyakori, ám rendkívül kockázatos kölcsönök nyújtása, amikor
a bank az általa rövid lejáratra felvett pénzekből olyan hiteleket folyósított,
amelyeket az adós hosszú lejáratú befektetésre használt fel, és ennek követ¬
keztében a követelések immobilizálódtak. A befektetések szabályozását Im¬
rédy a bankreform fontos részének szánta. A bankreformot azért is szüksé¬
gesnek tartotta, mert a hitelkamatok hatósági maximálása miatt csökkent a
banküzlet jövedelmezősége, ugyanakkor a betételszivárgás megakadályozása
érdekében a betéti kamatokat nem lehetett nagyon csökkenteni. A jövedel¬
mezőséget egyedül a költségek csökkentésével lehetett növelni, ehhez viszont
a pénzintézetek számának redukálására, működésük racionalizálására volt
szükség. , A fúzió a Magyarországon végrehajtandó bankreform egyik rész¬
letkérdését alkotja, úgyhogy a fúziós tervek megvalósításának kitolása nem
jelenti az egész bankreform kérdésnek az elejtését. Az Ellenőr rámutatott már
arra, hogy a fúzió kérdése állami támogatás nélkül nem oldható meg, a pénz¬
ügyminiszter azonban, értesülésünk szerint még mindig elutasítja azokat a
kívánságokat, amelyek államsegítésre utalnak. Ezért csendes egyelőre a fúzió
kérdése, de a bankreform körül erős viharzás lehet."
Ezek az elképzelések végül a pénzügyminiszter fiókjában maradtak, a ké¬
sőbbiekben nem valósultak meg, holott Nyugat-Európa számos országában
éppen ezekben az években került sor átfogó bankreformokra, melyek kere¬
tében a pénzügyi válságból okuló kormányzatok megszigorították a bankok
ellenőrzését, tevékenységüket korlátozták, több helyütt, például Franciaor¬
szágban és Olaszországban bankok államosítására is sor került. A bankre¬
5: " Bankreformjavaslat előkészületben. Ellenőr. Közgazdasági Hetilap, 1934. február 24.