Page 162 [162]
OCR
160 e A nagy háborútól a nagy válságig sági és pénzügyi politikát nem lehet úgy követni, hogy az ember csak azoknak a véleményével és reakciójával számol, akiknek nincs mit félteniök.""" Imrédy válságkezelési programja két pilléren nyugodott: egyrészt folytatta a már korábban, hivatali elődei által megkezdett erőteljes fiskális restrikciót, bár a teljes államháztartási egyensúlyt nem tudta, talán nem is akarta megvalósítani. Másrészt arra törekedett, hogy beruházási, közmunkaprogramokat indítson be különböző forrásokból; elsősorban jegybanki kölcsönökből és a külföldi adósságszolgálatnak a transzfermoratórium következtében át nem utalt összegeiből. A bemutatott gazdaságélénkítő program azonban igen óvatos és szerény volt. 1937-ben, alig négy évvel később az Imrédy kezdeményezésére és aktív részvételével készülő ötéves beruházási terv („györi program") tervezésekor már évi 200 millió pengő, öt év alatt összesen 1 milliárd pengő elköltését tartották szükségesnek ahhoz, hogy a magyar gazdaság végleg maga mögött hagyja a recessziót, és beinduljon a növekedés. 1933ban viszont 3-4 év alatt akartak mindössze 100-130 millió pengőt elkölteni. A hatást tovább csökkenti, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezekben az években évi 400-440 millió pengővel volt kevesebb a költségvetés kiadási oldala a konjunktúra csúcspontjához képest. A válságkezelés eredményei ennek megfelelően ellentmondásosak voltak. 6. grafikon: Egy főre jutó éves gazdasági növekedés, 1925—1938, százalék 25 20 19 15 10 7,7 7,8 ; 6,2 a 4,5 2,4 0 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 18 -2,3 r à > -5,6 -10 Forräs: Maddison 2003. 5 Imrédy 1938: 22-23. Kiemelés az eredetiben.
