Oldal 122 [122]
OCR
A JACOBSSON-JELENTÉS, AVAGY A FULDOKLÓ ÚSZÓLECKÉJE: MAGYARORSZÁG ÁLLAMPÉNZÜGYEI A NAGY GAZDASÁGI VÁLSÁG KÜSZÖBÉN A következő tanulmány a magyar kormányok és a Rothschild bankház sok évtizedes kapcsolatának! egyik érdekes epizódját kívánja bemutatni. 1931 elején komoly konfliktus alakult ki Budapest és a londoni City között: kiderült, hogy a kormány félrevezette a hitelezőit, nem tájékoztatta őket arról, hogy a költségvetés deficites, és a korábban felvett kölcsönt - a megállapodástól eltérően - a hiány fedezésére használta fel. A helyzet tisztázása és a bizalom helyreállítása végett szakértőket küldtek Budapestre. A bizottság által készített jelentés és a vizsgálatról fennmaradt dokumentumok egyedülálló bepillantást engednek abba, hogy néhány héttel a pénzügyi világválság kirobbanása előtt milyen volt Magyarország állampénzügyi helyzete, és milyen álláspontot képviseltek a történet legfontosabb szereplői.? Az előzmények Az I. világháború után a magyar kormány jóval nehezebben jutott külföldi hitelekhez, mint korábban. Nemcsak a nemzetközi tőkepiacok átalakulása, a Monarchia közös pénz- és tőkepiacának megszűnése, valamint a magyar gazdaság világháború utáni instabilitása jelentett akadályt, hanem a békeszerződés is. A 180. paragrafus értelmében ugyanis a magyar állam összes vagyonával és bevételével felelt a kirótt jóvátételi terhekért, a Jóvátételi Bizottság zálogjoga viszont gyakorlatilag lehetetlenné tette a kormány hitelfelvételét a nemzetközi piacokon, hiszen nem tudott fedezetet ajánlani a hitelezők számára. Ezért a világháború utáni egyetlen jelentősebb államkölcsönnek, a Népszövetség felügyelete alatt nyújtott stabilizációs hitelnek is fontos előfeltétele volt egyes bevételi források felszabadítása, amelyekből aztán az adósságszolgálat biztosítható volt. A jóvátételi kérdést véglegesen rendező hágai és párizsi konferenciákon elfogadott egyezmény 1929—1930: — Kövér Györgynek köszönhetjük többek között a magyar államkölcsönök dualizmus kori történetének és a Rothschild-konzorcium szerepének a tisztázását. Csak néhány a sok publikáció közül: Kövér 1992a; Kövér 1992b; Kövér 2003; Kövér 2004; Kövér 2005b; Kövér 2006. A konfliktust röviden bemutatja, és a jelentés néhány részletét ismerteti: Ferber 1988; Romsics 1991: 224-231. À kölcsönnel és a jelentéssel kapcsolatban több dokumentumot közöl: Szinai—Szűcs 1972: 425—428., 432—441.
