Page 82 [82]
OCR
80 e A nagy háborútól a nagy válságig már nem a fronton, legalább pénzük, értékeik feláldozása révén. Szimbolikus jelentőségű volt az is, hogy a legelső aláíró valamennyi kibocsátásnál az uralkodó volt. I. Ferenc József, majd halála után IV. Károly mindig jelentős összegű jegyzésekkel indította meg az aláírási időszakot. Az első hadikölcsön kibocsátása országra szóló esemény volt, amelyet már hetekkel korábban bejelentett a sajtó, és minden számottevő személyiség megszólalt az ügyben; később már - a dolog természetéből következően - megszokott eseménnyé vált. Míg az első alkalommal egyetlen hét is elegendő volt a várakozásokat messze felülmúló összegű jegyzésekhez, a háborús lelkesedés és a hazafias fellángolás lankadásával egyre hosszabbra nyúlt az újabb kibocsátások jegyzési időszaka. A hadikölcsönkötvények végül nem váltották be a befektetők reményeit. Az előrehaladó infláció az eleinte magasnak tűnő kamatozást felemésztette, és a kötvények a háború után értéktelen papírdarabbá váltak. Egyes családok számára ez a megtakarításaik teljes elvesztését jelentette. A hadikölcsönöket a kormány a világháború után sem valorizálta, nem kompenzálta a kötvénytulajdonosokat az infláció miatti súlyos veszteségeikért. Az Osztrák-Magyar Bank kölcsönei Az Osztrák-Magyar Monarchia közös jegybankja már a háború első napjaiban arra kényszerült, hogy hiteleket nyújtson az osztrák és a magyar kormánynak, holott ez akkor még törvényesen nem volt megengedett. A jegybank alapszabályzata tiltotta ugyanis a kormányoknak való kölcsönzést.? A világháború alatt a jegybank összesen 9,9 milliárd koronát hitelezett a magyar kincstárnak." Miután a korábban rendszeresen igénybe vett külföldi pénzpiacok elzárkóztak a hitelnyújtástól, és a hazai nagybankok sem tudtak elegendő forrást biztosítani, egyedül az Osztrák-Magyar Bankhoz fordulhatott a kincstár, bár nyilvánvaló volt, hogy ezzel igen kockázatos útra lép. Ekkor azonban még tartott a háború rövid tartamába vetett hit, ezért a jegybank igénybevételéből eredő pénzügyi rizikót minimálisra értékelték. Az 1912. évi LXIII. tc. adta meg a törvényes felhatalmazást, melynek 16. paragrafusa engedélyezte, hogy háború idején, sőt háborús katonai készülődés esetén is akormány rendkívüli intézkedéseket tehessen, és eltérhessen a törvényes előírásoktól , a jegybank ügyvitele tekintetében". A 17. § pedig lehetővé tette, hogy a kormány a katonai kiadások fedezésére hitelt vehessen igénybe. Ez a két paragrafus biztosított » OeNB BHA I/4/b. A Fétanacs 609. ülésének jegyzőkönyve, 1914. július 31. 3 — Popovics 1926: 66.
