Page 68 [68]
OCR
66 e A nagy háborútól a nagy válságig A nagyvonalú váltóvisszleszámítolás és a megszorító lépések egyaránt hiábavalónak bizonyultak. A német bankzárlatot követően a magyar kormány is kényszerintézkedéseket léptetett életbe: háromnapos bankzárlatot rendelt el, korlátozta a betétek kivételét, és aranypengő-rendeletet hozott az infláció veszélye ellen. Alig hatévi szabad devizagazdaság után újra a kötött devizarendszerre tért át az ország, az év végén fel kellett függeszteni a külföldi hitelek törlesztését is. Összefoglalás Bár Magyarországon nem került sor olyan látványos bankösszeomlásokra 1931 nyarán, mint Ausztriában, a fiskális-, valuta-, bank- és adósságválság összekapcsolódása rendkívül súlyos helyzetet teremtett mindkét országban, amelyből csak 1938 után tudtak kilábalni. Tanulmányomban igazolni próbáltam, hogy Magyarországon nem pusztán ikerválságra, hanem összetett, négyes válságra került sor 1931-ben, amely sok szempontból hasonlított az osztrák pénzügyi válságra. Az osztrák és a magyar bankok gyenge likviditását, szolvenciájuk hiányosságait egészen a világháborús évekig, illetve a hiperinflációs folyamatokig visszavezethető tényezők okozták, és ezeket a gondokat a pénzügyi rekonstrukciót követően sem sikerült felszámolni. A bankok stabilitását aláásta az eszközeik és forrásaik eltérő lejárati struktúrája és a nagyarányú rövid lejáratú külföldi eladósodás. Mindennek hatására megrendült a bizalom a bankok iránt, az osztrák és a magyar pénzintézeteket egyaránt rendkívül súlyos betétkivonás sújtotta a "30-as évek elején. 1931 májusában az üzleti, szervezeti és irányítási gondokkal már régóta küszködő CA összeomlása látványosan jelezte a mély pénzügyi válságot, és az egész osztrák pénzpiacot megrázkódtató bankpánikot váltott ki a bank fizetésképtelenségének bejelentése. Ezzel szemben Magyarországon a Magyar Általános Hitelbank súlyos krízisét sikerült eltitkolni a korabeli nyilvánosság elől, a hazai sajtóban nem jelentek meg hírek arról, hogy a bank alaptőkéjének nagy részét elveszítette, és arról is csak a külföldi sajtó számolhatott be, hogy részvényeinek tetemes hányada állami kézbe került. A nagyarányú betétkivonásokkal párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a devizakereslet, a bankok elleni roham egyben a valuta elleni támadássá is vált. A betéteket külföldi valutákra konvertálták, ami a jegybankok egyre zsugorodó devizatartalékait felemésztette, és megnehezítette, hogy megfelelő választ adhassanak a pénzügyi pánikra. A bank- és a valutaválság így egymást erősítette. Mindezt tovább súlyosbította a nagyarányú külső eladósodás, a fizetési mérleg passzívuma, a külső egyensúlyhiány, a külső hitelforrások elapadása, mivel így külföldi hiteleket sem lehetett segítségül hívni. A fiskális
