Oldal 68 [68]
66 e A nagy háborútól a nagy válságig
A nagyvonalú váltóvisszleszámítolás és a megszorító lépések egyaránt hiá¬
bavalónak bizonyultak. A német bankzárlatot követően a magyar kormány
is kényszerintézkedéseket léptetett életbe: háromnapos bankzárlatot rendelt
el, korlátozta a betétek kivételét, és aranypengő-rendeletet hozott az infláció
veszélye ellen. Alig hatévi szabad devizagazdaság után újra a kötött deviza¬
rendszerre tért át az ország, az év végén fel kellett függeszteni a külföldi hi¬
telek törlesztését is.
Összefoglalás
Bár Magyarországon nem került sor olyan látványos bankösszeomlásokra
1931 nyarán, mint Ausztriában, a fiskális-, valuta-, bank- és adósságválság
összekapcsolódása rendkívül súlyos helyzetet teremtett mindkét országban,
amelyből csak 1938 után tudtak kilábalni. Tanulmányomban igazolni pró¬
báltam, hogy Magyarországon nem pusztán ikerválságra, hanem összetett,
négyes válságra került sor 1931-ben, amely sok szempontból hasonlított az
osztrák pénzügyi válságra. Az osztrák és a magyar bankok gyenge likvi¬
ditását, szolvenciájuk hiányosságait egészen a világháborús évekig, illetve
a hiperinflációs folyamatokig visszavezethető tényezők okozták, és ezeket
a gondokat a pénzügyi rekonstrukciót követően sem sikerült felszámolni.
A bankok stabilitását aláásta az eszközeik és forrásaik eltérő lejárati struktú¬
rája és a nagyarányú rövid lejáratú külföldi eladósodás. Mindennek hatására
megrendült a bizalom a bankok iránt, az osztrák és a magyar pénzintézete¬
ket egyaránt rendkívül súlyos betétkivonás sújtotta a "30-as évek elején. 1931
májusában az üzleti, szervezeti és irányítási gondokkal már régóta küszködő
CA összeomlása látványosan jelezte a mély pénzügyi válságot, és az egész
osztrák pénzpiacot megrázkódtató bankpánikot váltott ki a bank fizetéskép¬
telenségének bejelentése. Ezzel szemben Magyarországon a Magyar Általá¬
nos Hitelbank súlyos krízisét sikerült eltitkolni a korabeli nyilvánosság elől,
a hazai sajtóban nem jelentek meg hírek arról, hogy a bank alaptőkéjének
nagy részét elveszítette, és arról is csak a külföldi sajtó számolhatott be, hogy
részvényeinek tetemes hányada állami kézbe került.
A nagyarányú betétkivonásokkal párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt
a devizakereslet, a bankok elleni roham egyben a valuta elleni támadássá is
vált. A betéteket külföldi valutákra konvertálták, ami a jegybankok egyre
zsugorodó devizatartalékait felemésztette, és megnehezítette, hogy megfelelő
választ adhassanak a pénzügyi pánikra. A bank- és a valutaválság így egy¬
mást erősítette. Mindezt tovább súlyosbította a nagyarányú külső eladósodás,
a fizetési mérleg passzívuma, a külső egyensúlyhiány, a külső hitelforrások
elapadása, mivel így külföldi hiteleket sem lehetett segítségül hívni. A fiskális