Seite 59 [59]
Ikerválság vagy többszörös pénzügyi válság? e 57
lyos veszteségekhez, amelyek végül messze meghaladták az első közlemény¬
ben bejelentett 140 milliót, az 1068 milliós veszteség a bank teljes mérlegfő¬
összegének felével volt egyenlő.
A bécsi bankpiac a 19. század második felében fokozatosan vált a Monar¬
chia pénzügyi központjává. 1918 után a nagybankok arra számítottak, hogy
a politikai változások ellenére is megőrizhetik korábbi szerepüket a szomszé¬
dos országokban. Fenntartották, sőt növelték korábbi apparátusukat, tovább
finanszírozták a határon túlra került partnervállalataik jó részét is, bár ezek
az ügyletek sokszor veszteségesnek bizonyultak." A nehézségeket súlyosbí¬
totta, hogy az osztrák pénzintézetek külföldi, főként rövid lejáratú kölcsö¬
nökkel refinanszírozták hiteleiket. Stiefel szerint a bankcsődök sorozatában
fontos tényező volt az is, hogy a bécsi nagybankok nem alakították át szerve¬
zeti felépítésüket és vezetési módszereiket az új adottságoknak megfelelően,
ami nehezítette a gyors reagálást, a rossz, kockázatos üzleti kapcsolatok ide¬
jében való megszüntetését.
Az 1931-ben kitörő likviditási válság egyik alapvető oka a torz adósság¬
szerkezet volt. A hitelekkel arányban nem lévő alacsony saját tőkeállomány, a
kevés betét, a sok külföldi adósság miatt a bankok kiszolgáltatottak lettek, és
a legkisebb veszteség is súlyos következményekkel járhatott." A bécsi nagy¬
bankok külföldi rövid lejáratú tartozásai az 1924. évi 240 millió schillingről
1931 elejére 1 milliárdra nőttek." A magyar pénzintézetek helyzetét is sú¬
lyosbította a nagyarányú rövid lejáratú külföldi eladósodottság, amely még
a nettó érték esetében - a rövid lejáratú külföldi követelések levonásával - is
jelentősen meghaladta a jegybank deviza- és aranykészletének az összegét (2.
grafikon).
3 Weber 2008: 95.
34 Schubert 1991: 36-38.
% Stiefel 1994: 180-188.; Schubert 1991: 31-48.
3° Schubert 1991: 35., 44-45.
7 Stiefel 2008: 11.