Oldal 58 [58]
OCR Output

56 e A nagy háborútól a nagy válságig

1. grafikon: Magyarországi pénzintézetek likviditási rátájának alakulása (saját tőke
és mérlegfőösszeg hányadosa), 1908-1938

0,25
0,2 N
0,15 PA
Kae an Saját tőke és a
mérlegfőösszeg
0,1 \ J hanyadosa
0,05 V

0 I
D M © ei ON M + M) © M © A GCA NMTHN OM O
OO HNNNNNNON ON ON M a mm mm a mm M mn Mm
DAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAARAAAAA
el et etetett etet et etet et et et et ad et et el et el et

Forrás: a Magyar Statisztikai Évkönyv megfelelő kötetei

A bécsi nagybankok helyzete sem volt jobb. A négy legnagyobb bank likvi¬
ditási helyzete sokat romlott a világháború előtti évekhez viszonyítva; míg
1913-ban a saját tőkéjük összege a mérlegfőösszeg egyötödét tette ki, addig
1928-ban alig 1290-át.? Ausztriában a pénzpiac stabilitása már a pénzügyi
stabilizációt követő években megrendült. Az 1924. évi, a bécsi bankpiacra
végzetes hatásúnak bizonyult frankellenes spekulációt követően több jelen¬
tősebb banknak is fel kellett számolnia a tevékenységét." 1929-ben pedig az
egyik legpatinásabb bécsi nagybank, az egykor a Habsburg-család vagyonát
is kezelő Boden-Creditanstalt került likviditási nehézségekbe. Az utólagos
vizsgálat kimutatta, hogy a nehézségek nem voltak új keletűek, a bank már
évek óta a tartalékaiból fizetett osztalékot a veszteségek eltitkolása érdeké¬
ben. A pénzügyi kormányzat és a jegybank vezetése a Credit-Anstalttal (a to¬
vábbiakban CA) való fuzionálásban kereste a megoldást." Az osztrák bank¬
krízisek közül a legsúlyosabb következményekkel azonban éppen e banknak
a bukása járt. A CA 1931. május 8-án közölte a jegybank vezetőivel, hogy
mérlege 140 millió schillinges veszteséget mutat, ami alaptőkéjének 8596-ával
volt egyenlő. Utólag derült fény arra, hogy a CA mérlegei már a "20-as évek
második felében is kozmetikázottak voltak, 1927-re pedig az alaptőkéjének a
felét elveszítette." Alapvetően a bank működésében rejlő okok vezettek a sú¬

29 Stiefel 1989: 92.

Schubert 1994: 489-490.; Marcus 2018.

"a Schubert 1991: 33.; Enderle-Burcel 1994: 118.; Bachinger-Matis 1974: 97-99.
3 Kernbauer 1991: 293.