Oldal 55 [55]
OCR
Ikerválság vagy többszörös pénzügyi válság? e 53 15,590-ára csökkent, és a világháború előtti szintet egyik likviditási mutatójuk sem érte el az 1920-as években. A kedvezőtlen adatokat még rosszabb fényben tünteti fel, hogy utólag igazolták, már az aranymérlegek tételeit is megszépítették, hogy elrejtsék az infláció alatti veszteségeket. A mérlegadatok kozmetikázása a következő évekre is jellemző volt. A belső tőkeszerkezet meggyengülésére utal a saját tőke arányának csökkenése is. Míg 1913-ban az idegen tőke állománya a saját tőkének a 3,3-szerese volt, és az 5-szörös értéket már veszélyesen magasnak tartották, addig 1925-ben 5,4-szeres, 1928 mar 7,4-szeres volt a szorzó." A bankrendszer sajátosságai is erőteljesen befolyásolták a pénzpiacok működését. Többen rámutattak már arra, hogy a bankorientált, univerzális bankrendszerű országok nagyobb valószínűséggel kerültek válságba a két világháború között, és súlyosabb gazdasági visszaesést tapasztalhattak, mint a piacorientált, a befektetési és a kereskedelmi ügyleteket intézményesen szétválasztó bankrendszert működtető gazdaságok. Az ún. vegyes bankok kereskedelmi és beruházási banki tevékenységgel egyaránt foglalkoztak, így elméletileg kisebb kockázattal dolgoztak, mint a kizárólag beruházási vagy a hagyományos banki tevékenységet folytató pénzintézetek; mivel több forrásból voltak információik, és jobban meg tudták osztani a rizikót sokféle tevékenységük között, védettebbek lehettek a szektorális vagy a lokális krízisekkel szemben. A nagy válság idején viszont jóval sérülékenyebbeknek bizonyultak. Az iparvállalatokkal fenntartott szoros kapcsolataik kiszolgáltatottá tették az univerzális pénzintézeteket, a válság miatt megbukó vállalkozások, a befagyott hitelek magukkal sodorhatták a bankokat is." A gondokat részben az okozta, hogy az aszimmetrikus információk miatt a bankok gyakran nem voltak elég tájékozottak az általuk finanszírozott vállalatok valós pénzügyi helyzetéről, sőt a vállalatok gyakran szándékosan félrevezették a bankokat annak érdekében, hogy kölcsönökhöz jussanak." A vegyes bankok nemcsak a vállalatoknak nyújtott hiteleik miatt kerülhettek bajba, hanem azért is, mert részvényeik és kötvényeik a recesszióban elértéktelenedtek. A tőzsdei válságok következtében elszenvedett árfolyamcsökkenések súlyos veszteségeket okoztak a bankoknak. Nem véletlen, hogy a válságot követően sok országban megtiltották, vagy legalábbis szigorú feltételekhez kötötték, a bankfelügyeleti hatóságok ellenőrzése alá helyezték a vegyes bankok üzleti tevékenységét. » Weber 2008: 75-96., 90-91.; Stiefel 1989: 90-91. 20 Bernanke-James 1991; Adalet 2009. na Erre szamos példat emlit: Kopper 2011; Balderston 1991.
