Oldal 55 [55]
Ikerválság vagy többszörös pénzügyi válság? e 53
15,590-ára csökkent, és a világháború előtti szintet egyik likviditási muta¬
tójuk sem érte el az 1920-as években. A kedvezőtlen adatokat még rosszabb
fényben tünteti fel, hogy utólag igazolták, már az aranymérlegek tételeit is
megszépítették, hogy elrejtsék az infláció alatti veszteségeket. A mérlegada¬
tok kozmetikázása a következő évekre is jellemző volt. A belső tőkeszerkezet
meggyengülésére utal a saját tőke arányának csökkenése is. Míg 1913-ban
az idegen tőke állománya a saját tőkének a 3,3-szerese volt, és az 5-szörös
értéket már veszélyesen magasnak tartották, addig 1925-ben 5,4-szeres, 1928
mar 7,4-szeres volt a szorzó."
A bankrendszer sajátosságai is erőteljesen befolyásolták a pénzpiacok
működését. Többen rámutattak már arra, hogy a bankorientált, univerzá¬
lis bankrendszerű országok nagyobb valószínűséggel kerültek válságba a két
világháború között, és súlyosabb gazdasági visszaesést tapasztalhattak, mint
a piacorientált, a befektetési és a kereskedelmi ügyleteket intézményesen
szétválasztó bankrendszert működtető gazdaságok. Az ún. vegyes bankok
kereskedelmi és beruházási banki tevékenységgel egyaránt foglalkoztak, így
elméletileg kisebb kockázattal dolgoztak, mint a kizárólag beruházási vagy
a hagyományos banki tevékenységet folytató pénzintézetek; mivel több for¬
rásból voltak információik, és jobban meg tudták osztani a rizikót sokféle
tevékenységük között, védettebbek lehettek a szektorális vagy a lokális krízi¬
sekkel szemben. A nagy válság idején viszont jóval sérülékenyebbeknek bizo¬
nyultak. Az iparvállalatokkal fenntartott szoros kapcsolataik kiszolgáltatottá
tették az univerzális pénzintézeteket, a válság miatt megbukó vállalkozások,
a befagyott hitelek magukkal sodorhatták a bankokat is." A gondokat rész¬
ben az okozta, hogy az aszimmetrikus információk miatt a bankok gyak¬
ran nem voltak elég tájékozottak az általuk finanszírozott vállalatok valós
pénzügyi helyzetéről, sőt a vállalatok gyakran szándékosan félrevezették a
bankokat annak érdekében, hogy kölcsönökhöz jussanak." A vegyes bankok
nemcsak a vállalatoknak nyújtott hiteleik miatt kerülhettek bajba, hanem
azért is, mert részvényeik és kötvényeik a recesszióban elértéktelenedtek.
A tőzsdei válságok következtében elszenvedett árfolyamcsökkenések súlyos
veszteségeket okoztak a bankoknak. Nem véletlen, hogy a válságot követően
sok országban megtiltották, vagy legalábbis szigorú feltételekhez kötötték, a
bankfelügyeleti hatóságok ellenőrzése alá helyezték a vegyes bankok üzleti
tevékenységét.
» Weber 2008: 75-96., 90-91.; Stiefel 1989: 90-91.
20 Bernanke-James 1991; Adalet 2009.
na Erre szamos példat emlit: Kopper 2011; Balderston 1991.