Oldal 48 [48]
46 e A nagy háborútól a nagy válságig
az USA befagyasztott tőkekivitelében látja az európai pénzügyi zsugorodás
legfontosabb kiváltó okát." A "20-as években helyreállított aranystandard
idején a rögzített valutaárfolyamok és a nagymértékű tőkeáramlás gyorsan
közvetítették Európa felé a sokkhatást. A központi bankok Európa-szerte
az aranystandard szabályainak megfelelően reagáltak a tartalékaik elveszí¬
tésére: szigorították monetáris politikájukat. A fiskális politika is részt vett
a megszorításokban: az adóbevételek csökkenésére a kiadások korlátozásá¬
val reagált. Két-három év leforgása alatt az európai országok árszínvonala a
negyedével csökkent. Általános a szakmai egyetértés arról, hogy az arany¬
standard terjesztette el a recessziós impulzusokat világszerte, és csak az
„aranybeklyok” (golden fetters) szettöresevel kezdödhetett meg a gazdasägi
fellendülés. Bár a két világháború közötti gazdasági krízis interpretációiban
manapság leginkább a pénzügyi tényezőknek tulajdonítanak meghatározó
szerepet, Ritschl és Straumann szerint ezek nem tudnak minden esetben
megfelelő magyarázatot adni.
A szerzők azt is bemutatják, a szociális konfliktusok hogyan hatottak az
üzleti ciklusok alakulására. 1914 előtt a legtöbb európai gazdaság a 19. szá¬
zadi piacgazdaságokra hasonlított, amelyekben alig vagy egyáltalán nem
működött jóléti politika, és aszakszervezeteknek nem volt intézményi szere¬
pük. A foglalkoztatottak nagy arányban dolgoztak a mezőgazdaságban, így
az öregség és betegség elleni biztosítást jórészt a családok nyújtották. Az I.
világháború után viszont gyorsan átalakultak a szociális intézmények és a
munkaerőpiac, aminek messze ható következményei lettek. A fejlettebb or¬
szágokban általános lett az iparban a nyolcórás munkanap, intézményesül¬
tek, vagy legalábbis mindennaposak lettek a szakszervezetek és a sztrájkok.
Ez együtt járt azzal is, hogy megváltozott a bérek meghatározásának a me¬
chanizmusa: a kétoldalú tárgyalások helyett kollektív szerződések keretében
került erre sor. Az intézményes változások hatására a nemzeti jövedelmeken
belül megnőtt a bérek részaránya az I. világháború előttihez képest. Az ak¬
tív jóléti politika részeként fokozatosan bevezették a munkanélküli segélyt,
a minimálbérek rendszerét, megnőtt a szakszervezetek érdekérvényesítő ké¬
pessége, és megnőtt a bérekhez képest a jóléti juttatások aránya; mindez a
másik oldalon tartós munkanélküliséget, lassú gazdasági talpra állást ered¬
ményezett a "20-as évek elején, a 30-as években pedig elhúzódó gazdasági
válságot okozott.
A nemzetközi kereskedelem és a tőkeáramlás megtorpanása is nagyban
hozzájárult az európai gazdasági ciklusok kedvezőtlen alakulásához. A nem¬
zetközi kereskedelem még 1929-ben sem érte el az 1913. évi nagyságát. A ke¬
4 Kindleberger 1987; Feinstein-Temin-Toniolo 1997.
23 Eichengreen 19922.