Oldal 42 [42]
40 s A nagy háborútól a nagy válságig
szorítását. Az új, szigorúbb szabályok hatására leállt a külföldi tőókebeáram¬
lás Németországba, ami katasztrofális következményekkel járt az akkor már
súlyosan eladósodott országban. A pénz- és tőkepiacokon megrendült a Né¬
metországba vetett bizalom, Németország elveszítette a külföldi hitelezőit,
sőt tőkeexportőrré vált, 1924 óta először. Mindezek hatására a központi bank
tartalékai gyorsan zsugorodtak, és a folyó fizetési mérleg egyenlege is romlott.
Hitelek hiányában a jóvátételi és az adósságterhek törlesztése miatt aktívum¬
ra volt szükség, ami belső pénzügyi megszorítások bevezetését tette szüksé¬
gessé. A válság hatására bekövetkező gazdasági visszaesés hatására csökkent
a nemzeti termék értéke, így tovább nőtt a GDP-hez viszonyított adósságál¬
lomány aránya, ráadásul az 1930. szeptemberi választásokon megerősödött
a szélsőjobb és a szélsőbal is. Ezt követően Németország már egyáltalán nem
tudott külföldi kölcsönhöz jutni, és további költségvetési megszorításokat
volt kénytelen bevezetni. 1931 tavaszára a külföldi adósságok állománya el¬
érte a GDP 10096-át. A monetáris tartalékok zsugorodása felgyorsította az
osztrák-német vámunióterv kudarcát és az osztrák Creditanstalt bukását,
s hamarosan bekövetkezett a németországi bankválság. 1931-től, a Young¬
terv bukásával Németország autark, parancsgazdasági rendszert vezetett be,
a tőkeáramlás szigorú ellenőrzésével és kötött devizagazdálkodással. A kor¬
mány továbbra is fenntartotta az aranystandardot, és folytatta a deflációs
gazdasägpolitikät, ami nehezítette a válságból való kilábalást. Ritschl szá¬
mításai szerint a fiskális politika szerepe minimális volt a válság idején, és
a későbbi fellendüléshez is csak kismértékben járult hozzá.
Ritsch] Németország esetére is érvényesnek tartja a , ragadós bérek" hi¬
potézisét. Az 1918. évi forradalom következtében 1924-re rendkívül inter¬
vencionista munkaerőpiaci rendszer alakult ki Németországban, nyolcórás
munkanappal, munkahelyi tanácsokkal, a kollektív szerződés rendszerével,
a munkahelyi viták esetén kötelező állami közvetítéssel. A bérek meghatá¬
rozása a pártok koalíciós politikájának része lett. Mindennek következtében
1929-ig jelentősen nőttek a bérek. Ahogy a gazdaság kezdett helyreállni az I.
világháború utáni hiperinflációt követően, a kibocsátás és kisebb mértékben
a foglalkoztatottság is nőtt, Ritschl adatai azonban azt mutatják, hogy a bé¬
rek gyorsabban növekedtek a termelékenységnél, vagyis az egységnyi mun¬
kaerőköltség jelentősen megemelkedett.
Vita a Borchardt-tézisekről
A munkabéreknek a válságban játszott szerepéről évtizedek óta heves polé¬
mia zajlik: a Borchardt-Holtfrerich-vita. Ritschl írását voltaképpen a vitához
való újabb hozzászólásként is értelmezhetjük. A polémia Knut Borchardt né¬