Page 36 [36]
OCR
34 e A nagy háborútól a nagy válságig válság elleni koordinált küzdelmet. Az aranystandard az I. világháború után már béklyóvá vált (innen a kötet címe: golden fetters, azaz aranybéklyók), amely megnehezítette az új problémákra való megfelelő válaszok kialakítását. A nemzetközi monetáris rendszernek a nagy válság kirobbanásában játszott alapvető szerepét igazolta az is, hogy azok az országok, amelyek letértek az aranypénzrendszerről (például Nagy-Britannia 1931-ben), növelni tudták a pénzkínálatukat és az áraikat, ezért itt sokkal hamarabb megkezdődött a gazdasági fellendülés, javult a foglalkoztatottság. Azokban az országokban viszont, ahol tovább ragaszkodtak a valuta aranyalapon tartásához (például az USA 1933-ig vagy Franciaország 1936-ig), elhúzódó recesszió, munkanélküliség és defláció jelentkezett. Valójában egyetlen ország sem tudott addig kilábalni a válságból, amíg le nem tért az aranyalapról." A pénzügyi oldal döntő szerepét és a monetarista megközelítés fogyatékosságait hangsúlyozza a nem monetarista, pénzügyi hipotézis, amelynek egyik fő képviselője Ben Bernanke, a Fed korábbi elnöke, a Princeton Egyetem professzora. Álláspontja szerint a monetarista hipotézis nem tudta teljesen megmagyarázni, hogyan alakult a "30-as években a pénzügyi szektor és az aggregált kereslet" közötti kapcsolat, és nem adott magyarázatot arra sem, hogy miért csökkent a kibocsátás hosszú éveken keresztül. Az általános felfogás szerint ugyanis a pénzkínálat változása leginkább az árakat befolyásolja, és nem az olyan reálgazdasági változókat, mint a kibocsátás. Bernanke újra elővette Irving Fisher 1933-ból származó, az adósságok deflációjára vonatkozó elméletét," és további magyarázó tényezőkkel, például az úgynevezett hitelszemponttal egészítette ki. Bernanke szerint a nagymértékű deflációs sokkok és az értékpapírok árának jelentős hanyatlása erőteljesen csökkenti a bankok értékpapirtärcäinak értékét, a bankmérlegekben a követelések a nominális értéken nyilvántartott tartozásokkal szemben csökkennek, ami a banki hitelezés visszafogását eredményezi, és a bankok tömeges fizetésképtelenségéhez vezethet. Amennyiben ez hosszabb távon is fennmarad, sokan (főként a háztartások, a kisebb cégek és a farmerek) nem tudnak hitelhez jutni, ami a kibocsátás tartós csökkenését válthatja ki, és a gazdasági recessziót nagy válsággá mélyítheti. A banki finanszírozási források eltűnése tehát az v Eichengreen 1992a, 1998; Bernake 2000. 8 — Az aggregált kereslet a gazdaságban a javak és szolgáltatások vásárlására fordított nominális kiadások összege, a fogyasztás, a beruházás és a kormányzati kiadás összege együtt az export és az import különbségével. Pearce 1993: 29. » Azadössäg-defläciö az árszínvonal csökkenése és a gazdasági válság közötti kapcsolatot magyarázta meg; az értékpapírok és a javak árának csökkenése nehéz helyzetbe hozza az adósságokkal rendelkezőket, a javaik kényszereladására kényszerülnek, ami további áresésekhez és pénzügyi nehézségekhez vezet (Fisher 1933.). Fishernek e diagnózis alapján sikerült meggyőznie F. D. Roosevelt elnököt, hogy elsősorban az árak csökkenése ellen kell küzdenie, és nem a valuta értékállóságának megőrzése a legfontosabb gazdaságpolitikai cél. Bernanke 2000: 24.
