Page 33 [33]
OCR
A nagy válság nagy magyarázatai s 31 műve lett. A könyv a National Bureau of Economic Research (NBER) által az "50-es években a pénzügyi és gazdasági ciklusok elemzésére indított kutatási projekt részeként készült el, s legfőbb célja az volt, hogy történetileg bizonyítsa a mennyiségi penzelmeletet.” 1929-1933 között az USA gazdasägäban a pénzkínálat, az árak és a termelés párhuzamosan hanyatlott, a penzkinälat 35%-kal, az árszínvonal 3396-kal zuhant. Friedman és Schwartz a pénzkínálatnak ezt a jelentős csökkenését , nagy zsugorodásnak" (great contraction) nevezte el, és bemutatta, hogy a pénzügyi szektor összeomlása párhuzamosan jelentkezett a reálgazdaság zavaraival. Véleményük szerint a 30-as évek tartós deflációját és súlyos válságát a nagy zsugorodás idézte elő, amiért egyértelműen az USA központi bankját, a Fedet tették felelőssé. A tőzsdei fellendülés megfékezése érdekében megszorításokat bevezető jegybanki politika okozta a súlyos gazdasági hanyatlast 1928-29-ben, és a következő években is kudarcot vallott. Nem alkalmazta a végső hitelezői szerepkörből adódó eszközöket, nem tudta ellensúlyozni a pénzkínálat csökkenését, nem akadályozta meg a bankpánikot, a bankok tömeges összeomlását nagyarányú hitelek nyújtásával, és nem került sor a betétállomány beváltásának a szüneteltetésére vagy az aranystandard felfüggesztésére sem. Bár a Fed bőséges aranytartalékkal rendelkezett, és számos módja lett volna a pénztömeg növelésére, egyik lehetőséggel sem élt." Friedman és Schwartz álláspontját vitatták az úgynevezett nem monetarista, nem pénzügyi hipotézis képviselői, például a keynesiánus elveket valló Peter Temin (1976), aki szerint a , nagy zsugorodás" nem a válság oka, hanem a kibocsátás" csökkenésének pénzügyi következménye volt. Szerinte a krízis igazi okait a gazdasági reálfolyamatokban kell keresni, például a fogyasztás autonóm csökkenésében, ami a pénzkínálat csökkenését okozta. Az 1960-as, 1970-es éveket a monetarista és a keynesiánus elmélet képviselői közötti ádáz viták jellemezték, amelyek nem vezettek tudományos konszenzusra. A továbblépés egyik gátja az volt, hogy mindkét irányzat kizárólag az USA gazdaságát vizsgálta, és egytényezős magyarázatokat keresett." Charles Kindleberger összefoglaló gazdaságtörténeti munkája (az először 1973-ban megjelent The World in Depression 1929-1939) üditö kivetelt jelentett, hiszen az elsök között hivta fel a figyelmet arra, hogy a nagy välsäg rendkivül öszszetett folyamatok eredménye volt, amelyeket nem lehet csak az Egyesült Államok gazdaságának vizsgálata alapján megérteni vagy egyetlen tényezővel 9 Bordo-Rockoff 2013: 2-3. 0 Friedman-Schwartz 2008. u A kibocsátás (output) a ráfordítások (input) javakká történő átalakításának végeredménye, lehet fizikai termék, de nem feltétlenül (például az egészség vagy a tudás is outputnak tekinthető). Pearce 1993: 415. 2 Kindleberger 1987: 1-5.
