OCR
22 s A nagy háborútól a nagy válságig tak egymásnak. A pénzügyi rendszer központja London volt. A világháború kitörése után azonban a háborúzó országok letértek az aranyalapról, fiskális és monetáris politikájukat is a háború szolgálatába állították. A pénzügyi stabilitás és a jegybankok nemzetközi kooperációja a világháború után sem tért vissza. Az I. világháború egyik súlyos következménye a pénz tartós értékvesztése volt szinte mindegyik háborúzó országban. A kialakuló inflációs folyamatok legfontosabb oka a háború finanszírozásában rejlett. A rövid háborúra számító kormányok többnyire nem rendelkeztek átgondolt pénzügyi tervekkel arra, miként lehetne fedezni a totális háború óriási kiadásait, és gyakran a belpolitikai erőviszonyok sem kedveztek annak, hogy az adók számottevő emelésével teremtsék elő a szükséges összegeket: nem akarták a háború ellen hangolni a lakosságot sem a terhek drasztikus növelésével. Franciaország és Németország is arra számított, hogy majd a katonai győzelmet követően kapott jóvátételből fizeti ki a felmerülő költségeket (,fizessen az ellenség!”). A háborúban részt vevő országok mindegyike így alapvetően külföldi és belföldi kölcsönök felvételével, államkötvények (hadikölcsönök) kibocsátásával fedezte a katonai kiadásokat, és az adóknak csak kisebb szerep jutott. Míg azonban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a kiadások közel harmadát a rendes költségvetési bevételekből fedezte, Franciaország már csak a hadi kiadások 1590-át, Németország a 690-át, az Osztrák-Magyar Monarchia viszont mindössze 1,890-át teremtette elő ilyen módon." A növekvő államháztartási deficit és eladósodás az infláció egyik fő okának bizonyult. A háború után felgyorsult az árszínvonal emelkedése, és hiperinfláció (havi 50%-nal nagyobb árszínvonal/emelkedés) alakult ki többek között Németországban, Oroszországban, Ausztriában, Magyarországon, Lengyelországban és a balti államokban. A folyamat a pénz és a megtakarítások teljes elértéktelenedéséhez vezetett, és súlyos traumát okozott az érintett társadalmakban. A pénzügyi stabilitás megteremtésére többnyire a "20-as évek első felében került sor, amelynek során gyakran teljes pénzcserére és új jegybank felállítására volt szükség. A hiperinfláció megtapasztalása a következő évtizedben is hatást gyakorolt az érintett országok pénzügyi rendszerére, pénzügyi és gazdaságpolitikájára, válságkezelésére. Pénzügyi válságok A két világháború közötti években a pénzügyi válságok különösen gyakorivá váltak, háromszor gyakrabban fordultak elő, mint 1914 előtt vagy az 1945 "a Hardach 1987: 150-169.; Pogany 2016.